Biró Károly 1891-ben született Somogyaszalóban, Biró József és Zsobrák Erzsébet gyermekeként.
Az I. Világháborúban szakaszvezetőként szolgált 1912-től a Császári és Királyi 44. gyalogezrednél, a háború így már tényleges szolgálatban érte. A tábori ezreddel ment a szerb harctérre és Sabác-nál esett át a tűzkeresztségen, majd részt vett a II. Lembergi csatában is. 1914 október 29-én a Kárpáti harcokban megsebesült és 1915. októberéig lábadozott, amikor is visszatért az ezredhez ahol 1917. június 7-ig részt vett az ezred összes ütközetében, amikor súlyos betegség miatt Kórházba kellett szállítani. Felépülése után már nem vett részt frontszolgálatban, a pótzászlóaljnál teljesített kiképző szolgálatot 1918. decemberi leszereléséig.
1915. november 28-án József főherceg levele érkezett a 44. gyalogezredhez, melyben Biró Károlyt is megemlíti:
"Biró Károly szakaszvezető fontos jelentést hoz s előttem esik össze; midőn hozzányúlok, hogy segítsek rajta, meleg vére folyik karomon végig. „Hol a sebed fiam?" Törött könyökére mutatva felel s eszméletét veszti."
Felesége: Bók Lídia (1897-1977, Bók Dániel-Szabó Erzsébet), 1918. november 12-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik Bók Sándor és Biró Pál somogyaszalói lakosok voltak. Somogyjádon éltek.
Gyermekeik: Biró Károly (1921-2001) és Biró László (1924-?)
1959. február 22-én huny el, sírja a belső temetőben található.
Biró Károly és családja sírboltja (Somogyjád)
1. Kurtz Géza - Kristófy Géza: A cs. és kir. Albrecht főherceg 44. gyalogezred és a cs. és kir. 105. gyalogezred története (Budapest, 1937)
