A Somogyjád és vidéke tejszövetkezet 1924. április 3-án tartott alakuló közgyülése értelmében csupán az üzletrészek egyszeres összegéig korlátolt felelősségű szövetkezet. Az ekkor megválasztott igazgatóság a következő személyekből állt: Kölcsey János, Fábos József, Márton Sándor, kis Györék János, Kiss József, Nagy Varjú József, Györék Makk József és Boros Pál igazgatósági tagokból állt. A cég érvényességére két igazgatósági tag aláírása volt szükséges. A tejet az 1924-ben épült tejcsarnokban gyűjtik össze és vajat, sajtot, turót és tejszínt készítetek belőle és ezt szálították el, főleg Dombóvárra.

1929-ben Kölcsey János igazgatósági tagsága megszünt, helyére kis Járfás Sándor került.

1936. február 16-án tartott évi rendes közgyülésen igazgatósági tagsága megszünt Márton Sándornak, Boros Pálnak és Kovács Szabó Józsefnek, helyettük Biró Károly, Nagy Lajos és Járfás József új igazgatósági tagok lettek megválasztva.

Az 1939. március 12-én tartott rendkívüli közgyűlésen az alapszabályok 40 paragrafusa módosult és onanntól kezdve a szövetkezet hírdetéseit a községben dobszó útján tették közre. Úgyanezen közgyülésen igazgatósági tagsága megszünt Járfás Józsefnek, kis Járfás Sándornak és Nagy Lajosnak, helyettük Varjú Taranyi József, Lóth János és Kálmán Gyula új igazgatósági tagok lettek megválasztva.

Az 1943. május 17. napján tartott rendkívüli közgyűlésen új alapszabályok alkottattak, s ezáltal az addig bejegyzett tételek a következőkben változtak: A szövetkezet célja: A tagjai gazdálkodásának előmozdítása, tej és tejtermék feleslegüknek átvétele; iparengedélyének meghatározott keretei között a kölcsönösség elvén alapuló közös ügyvitel melletti feldolgozása, értékesítése; tejjel vagy tejtermékkel való kereskedés; a saját üzemének viteléhez szükséges anyagok, eszközök és gépek beszerzése; a tagjai részére tenyészállatokról és takarmányról való gondoskodás; e célból segélyek folyósítása és mindezek által a tejtermelésnek és a tagok anyagi helyzetének előmozdítása. A szövetkezet hirdetményeit a Tejtermelők és Tejszövetkezetek Országos Szövetségeinek Budapesten megjelenő hivatalos lapjában kell közzétenni.

1948-ban a tagok száma 160 fő volt. Igazgatóság: Ifj. Nagy József, Ifj. Járfás Tóth József, Helman Gyula és Dömötör Sándor voltak. Felügyelő bizottság: Varjú Kálmán, Nemes Kálmán, Kovács János, Györék csök Sándor, Györék Sándor és Benkő Pál voltak. Ügyvezető: Tancsics Ferenc. A tejcsarnokban ekkor már csak a tejet gyűjtik össze és innen Kaposvárra viszik, ahol feldolgozzák azt.

Tejcsarnok az 1950-es években.

Az esetről az Uj-Somogy 1943. március 29-i száma a következőképpen számolt be:

"Somogyjádon szombaton tűz volt. A malom kéményéből kipat­tanó szikra felgyújtotta a malom tetejét, amely nagy lánggal égnikezdett. A községbeliek is észrevették a tüzet. Szerencsére a tűz nagyobb kárt nem okozott, mert a községből önkéntes tűzoltóknak sikerült azt hamarosan eloltani. A tűzhöz kivonultak a galambosi és a bogátpusztai MIR-bérlet tűzoltói is. Azonban, amikor már odaér­tek, a tüzet eloltották."

Forrás: Uj-Somogy, 1943. március (25. évfolyam, 49-72. szám) 1943-03-29 / 70. szám

A somogyjádi malom az 1950-es években.

"A Kaposvár—fonyódi vonalon az a személyvonat, amely kedden reg­gel 6 órakor elindult Fonyódról, Osztopán és Somogyjád között hó­fúvásba került. A kiküldött segély-menet, amely munkásokat is vitt magával, kiszabadította a hófú­vásból és a vonat a segélymenet­tel együtt elindult Kaposvár félé.Amikor a vonat és a segély menetelhagyta Somogyjádot, már olyanjeges pályatestet talált maga előtt,hogy a szerelvényt vissza kellettvontatni Somogyjádra és a segély­menet egyedül kísérelte meg a pá­lyatest jégpáncéljának áttörésiét. A segélygép Somogyjád és Kaposfüred között lefagyott és a kaposvá­ri állomásról a felszabadítására ki­küldőn második segélygép szinténkint rekedt a pályán.

A somogyjádi állomásra keddenreggel visszavontatott személyvo­nat utasait részben a vasúti álló­máson, részben pedig Somogyjádközség vendégszerető családjainálhelyezték el. Hogy ezen a vona­lon mikor indul meg a forgalom, ma még csak megközelítőleg semlehet megmondani."

Forrás: Uj-Somogy, 1940. február (22. évfolyam, 26-49. szám)1940-02-21 / 42. szám

Vass István és tanítványai (Somogyjád)

Forrás: Boszkovics Pál

Szép Elemér tánctanár és tanítványai (Somogyjád,1963)

Forrás: Boszkovics Pál

1920-as évek - a kezdetek: "A községünkben telepedett le a Kosa család. Iparosok voltak, és Fiúméból költöztek ide, ahol már olasz mintára futballoztak. A Kosa gyerekek (László, Géza, István) hozták magukkal a labdarúgás szeretetét. Összeverbuválták a fiatalokat, és fociztak a vásártéren, ahol évente három vásárt tartottak. (Ez a terület maradt mindmáig a sportpálya.)" (1.)

1930-as évek: Először „meghívásos mérkőzéseket" játszottak a környező települések fiataljaival. Az első generáció az 1930-as évekre tehető, amikor a Lengyeltóti járás községei játszottak már bajnoki mérkőzéseket. A visszaemlékezés szerint az 1936-os évet nevezik meg „hivatalosan" a futball egyesület megalakulásának. A ma már sajnos nem élő adatközlő, Czompó Ferenc (1920-2005), aki 20 éven át rúgta a labdát, több érdekes dolgot mesélt erről az időszakról. Például az első garnitúra mezt 1936-ban Nagy Túrós Páltól kapták, aki egyedülálló módos gazdának számított a faluban, és a májusfa állításért adományozta a csapatnak. De még igazi futballcipőjük nem volt! 1938-ban Précsényi István református tanító azt javasolta, hogy szervezzenek gyűjtést a faluban, e célra. Ennek eredményeként vásároltak „piros-fehér betétes bőr stoplis cipőt". (1.)

A környéken híre ment a jól focizó gárdának. Néhány név az akkori időkből: Kosa testvérek, Czompó Ferenc, Borbély József, Csali Ferenc, Nagy Lajos, Szommer Gyula (Nyár Gyula), Nemes Kálmán, Kaponya Sándor. A legjobbakat már akkor igyekeztek elcsábítani. Így jádiak futballoztak többek között Osztopánban, Buzsákon, Bodrogon, illetve Kaposvárott is. (Érdekes, hogy például fél kiló dohányért játszott az egyik játékos vidéken.) (1.)

1940-es évek: A II. világháború nagymértékben befolyásolta a mindennapi életet mellett a sportéletet is, többeket besoroztak katonának, többen fogságba kerültek. Az újjáalakulás az 1946-os évre tehető. Kincses Győző fodrászmester szervezte a régieket és a felnövekvő fiatalokat, segítői Juhász László, Juhász István és Lukács József voltak. A MÁV állomásfőnöke, Kertész István, akinek fia a Táncsics Gimnázium testnevelő tanára lett, illetve elköltözésük után Kuti László, szintén állomásfőnök vette át a csapat szervezését.

Ebben az időben fociztak: Kurucz László, Bekk János, Nyári László, Bózsa József, később Szentpáli Imre, Orosházi Géza.

A focisták - öltöző híján - a futball pályához közel lakó sportszerető családoknál öltöztek. (Tarró, Csengeri, Balázs, Bózsa családok.) A vidéki mérkőzésekre való utazás is egyéni volt, többször kerékpárral „vitték egymást". Később motorkerékpárral, legtöbbször lovas kocsival. (1.)

1950-es években alábbhagyott az addigi lendület és az évtized közepén 5-6 éves pangás következett a sportéletben, majd 1958-ban a semmiből ismét feléledt az akkori KISZ-titkár Hallgató József és a sportköri vezetők aktív kezdeményezésére. Aktívizálták magukat a régi sportemberek, ilyenek voltak: Csali Ferenc (aki brigádvezető volt ekkor a TSZ-ben és a labdarúgók szakosztályvezetőlye) valamint Bózsa József (a labdarúgó szakosztály intézője) is. Amikor már a jádi labdarúgok legyőzték a járási I. osztályben szereplő Jutát a többi sportágbeliek is elkezdtek mozgolódni. A sportkör újjászervezése mellé ált Tarró István akkori tanácselnök és Kútfej György akkori tanácstitkár is és a tanácsülésen 2000 Ft-ot szavaztak meg a fiatalok sportfelszerelésére. Továbbá a helyi malom is felajánlott úgyanerre a célra 800 ft.-t. (2.)

1960-es évek: A megalakult Termelő Szövetkezet Boszkovics János elnök vezetésével a sportélet támogatójává vált, aki kijelentette a fiataloknak, hogy "A sportkör szilárd bázisa lesz a tsz". A sportoló fiatalok megállapodást kötöttek a termelőszövetkezettel, hogy három silógödröt ásnak ki társadalmi munkában és ezért a tsz a sportkör kasszájába 1200 Ft.-ot fizet be. (2.) A Tsz támogatásának köszönhatően a nevük TSzSE lett. További támogatók voltak: Szentes János és Horváth Gyula. Ekkor a csapat a járási II. osztályból feljutott a Járási I. osztályba. A vezetőség Dr. Sebestyén Lajosal (állatorvos), id. Torma Sándorral és Tarró Lászlóval bővült. (1.)

1961/1962-ben társadalmi munkábal elkészült a Sportöltöző is.

A kaposvári járási bajnokságban már a TSZ Molotov teherautója, később ponyvás IFÁ-ja szállította a játékosokat. Az ifi csapatot edző id. Androsics Lajos neveltjei a felnőtt csapatba jutva a megyei II. osztályba kerültek. Az akkori csapattagok: Nagy Lajos, Birkás Ferenc, Bekk János, Kazi János, Szentpáli Imre, Orosházi Géza, Horváth József, Tarró József, Tatra-Horváth István, Hallgató János, majd Kisgál Gyula, Nagy István, Szabó Sándor. Többször az osztályzókig jutottak, de az utolsó pillanatban az I. osztály nem sikerült. Akkoriban a TSZSE elnöke Pánger Ferenc volt. (1.)

1970-es évek: Az előző évtizedben megkezdett munka tovább tartott és 14 évig szerepeltek a megyei II. osztályban. A  fiatalítás után újra a járási l-ben szerepeltek, majd a bajnokságot megnyerve ismét a megyei II. osztályba jutottak. Árok János, Horváth Gyula, Polgár Tibor, Kocsis József, Kakukk Gyula, Gyócsi Gyula, Gyócsi Tibor, Ropos Vendel, stb. (1.)

A 70-es évek végére az idősebbek abbahagyták, és teljes ifi csapat lépett a „kiöregedettek" helyére, id. Androsics Lajos lett az elnök, aki 33 éven keresztül szolgálta a labdarúgócsapatot. Ekkor a csapat a járási l-ben szerepelt. Ebből az időből néhány név: Szentes József, Balta József, Boros István, ifj. Androsics Lajos, stb. De nem csak jádiak szerepeltek a csapatban, hanem a környékről is futballoztak itt: Szabó Károly, Pál Endre, Kéki István Eddéről, Györfi László, Szőllősi István Kaposvárról, Kolozsvári, Kolip, Miseta Várdáról. (1.)

Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején: az SE is válságban volt. Sokan leálltak, többen eligazoltak, például Osztopánba, Várdára, a vezetés is szétesett. Majd Ress Antal próbálta menteni a csapatot, de a járási I osztályból kiestek, többségében vidékiek játszottak jádi színekben. Androsics Lajos vezetésével „Jád II" néven az 1991-92-es bajnokságban új csapat indult, és bajnokságot nyert, ahol a kiesők helyére a járási l-be léptek. Csapattagok: Helyes András, Buzsáki Ernő és István, Lukács József, Vass György, Rózsa Ferenc és néhány vidéki játékos volt. (1.)

Az SE 1993-ban Szabadidő Sportegyesület néven újjáalakult, négy szakosztállyal, cégbíróság által bejegyezve. A tisztségviselők ekkor a következők voltak: Elnöke Kovács Gusztáv, vezetőségi tagjai Dr. Császár László, Tokaji Lajos, Táskai József, Androsics Lajos, Budai István. Ebben az időszakban a csapat váltakozó sikerrel, szerepelt a körzeti bajnokság első felében, illetve az újjászervezett megyei III. osztályban. (1.)

1997-től Torma Sándor irányította az egyesületet, Budai István szakosztályvezetésével. Az 1998/99-es Kaposvári Körzeti I. osztályú bajnokságának V. helyezett Somogyjádi Szabadidő SE labdarúgócsapata. ifj. Androsics Lajos szertáros,Szabó Csaba, Nagy Lajos, Rábel Attila, Molnár Olivér, Kővári Tibor, Birkás Béla,Tóth Gábor, Torma Sándor SE elnök, Juhász András, Király László,Szabó Attila, Rohács László, Vejki Zsolt, Budai István szakosztályvezető, Nagy József, Lendvai Zsolt, Sugár Kornél, Birkás Balázs kapus. (1.)

1998-ban a községi önkormányzat, mint fő szponzor a négy évtizedes elavult, korszerűtlen öltöző helyett a mai kor igényeinek megfelelő új, tetőteres sportöltözőt épített. (1.)

2000-es évek: A 2001/2002-es bajnokságot - a Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség határozata szerint - a csapat a Marcali körzetben küzdött a bajnoki pontokért. (1.) 2003-ban aztán megvalósult az, amire várt a falu sportszerető közönsége, hiszen a somogyjádi csapat 27 év után ismét kivívta a megyei II. osztályban való indulás jogát. Stabil középcsapat lett a Somogyjád, akik ellen senki nem mehetett biztosra. (3.) 2003-ban a következők irányították a jádi sportegyesületet, illetve labdarúgást: Tokaji Lajos elnök, Birkás Béla titkár, Vejki Zsolt szakosztályvezető, Szabó Csaba technikai vezető, Budai István és id. Androsics Lajos szaktanácsadó, Juhász András csapatkapitány. (1.) 2003-2004-ben teljesen felújításra került a futballpálya. A játékteret újrafüvesítették és öntözőberendezéssel látták el. A nézők részére lelátók épültek, az esti meccsek rendezéséhez pedig korszerű világítást lett felszerelve.

A sikercsapatban szereplő rutinos játékos kiöregedése után, a hirtelen és átgondolatlanul végrehajtott fiatalítás miatt, a 2007/2008-as idényt sajnos ismét a III. osztályban kezdte a csapat. Szerencsére ez az állapot csak átmeneti volt, hiszen a visszatérő régi labdarúgók segítségével, hatalmas fölénnyel bajnokságot nyerve, egy év múlva már ismét a II. osztályban léphett pályára a csapat. (3.)

A megyei I. osztályba jutástól a 2010/2011-es bajnokságban már csak karnyújtásnyira volt csapatunk, hiszen ezüstérmesként, csak egy balszerencsés osztályozó mérkőzésen csúsztunk le a megyei I. osztályról, ahol somogyjádi csapat még soha nem szerepelt.

...

Forrás:

1.: SOMOGYORSZÁG LABDARÚGÁSA 1903-2003. Somogy megye labdarúgásának 100 éve, Kaposvár (2003)

2.: Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)1960-06-16 / 141. szám - Jó kezekben van a sport Somogyjádon.

1923. december 26-án ünnepi keretek között leplezték le Somogyjádon a hősök emlékszobrát a református templom előtt a Kálvin János utcában. Az emlékművet a község készítette (100 q búzát kellett érte fizetni) a háborúban elesett hősök tiszteletére.

A szobor Cser Károly budapesti szobrászművész alkotása, a végleges változatot a községi képviselőtestület választotta ki több szoborminta közül. Egy magyar honvédet ábrázol, amely állva, jobb karjával puskájáért kap. Azt akarja kifejezni, hogy a magyar honvéd kész megvédeni a hazáját, ha ellenség támad rá. A szobor 4 és fél méter magas és 1 és háromnegyed méteres cement alapzaton áll. Elhelyezésével kapcsolatban vita alakult ki a faluban, az egyik nézet szerint a régi református iskola elé kellett volna felállítani, a másik szerint pedig Varjú József háza elé. Végül a református templom elé került a mai helyére. Felállítása sem ment egyszerűen, mert a szobor talapzata az utca szintjénél jóval magasabban fekszik és ezért nagy nehezen az ifjak segítségével sikerült csak láncokkal a helyére tenni.

A karácsony másnapján megtartott ünnepi avatáson részt vett Begedy Péter főszolgabíró, vitéz fonyódi Markóczy Antal székkapitány, a nemzeti hadsereg képviseletében Sckill Ede és Horváth László. Az ünnepélyt megelőzően református istentiszteletre került sor a somogyjádi református templomban, melyet Réthy László magyaregresi lelkész végezte. Az ünnepi beszédet Izsák Aladár somogyjádi református lelkész mondta. Szavaltak Kőmíves József, Reiter Zsófia és Balogh Mária, szerepelt még a somogyjádi négyszólamú férfikar Mózs Kálmán református tanító vezetésével.

Az I. világháború somogyjádi hőseiről itt olvashat: tovább...

A somogyjádi hősök emlékszobra az 1950-es években.

 A somogyjádi hősök emlékszobra a somogyjádi református templom előtt.

 I. világháborús hősök névsora.

 Forrás: 

1.: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája (1955) - IV. A lakóhely története, 102. p.

2.: Új Somogy, 1923. december 28. szám, címlap

A Somogyvármegye című napilap 1911. szeptember 24-i számában gyilkosságról számolt be a Somogyjádhoz tartozó Galambospusztáról:

Forrás: Somogyvármegye, 1911. szeptember 24., 5 p.

Kőmíves József a TSZ törzstehenészetének egyik tehenével az 1950-es években.

Fotó: Járfás Tóth József

A község ménjei az 1950-es években.

Fotó: Járfás Tóth József

Az 1930-as években Somogyjádon tért hódított a Szimantáli szarvasmarha, több gazda is erre a fajtára cseréli ki állományát. Ezek szaporulatából értékes apaállatokat nevelnek a Magyaregresiek példájára. (1)

Az 1940-es években a szarvasmarhaállomány nagyrésze magyar tarkával kevert szimentáli, ebben az időben a községben 250 db marhát találni. 1-2 család hasznélja az állatokat igavonásra. (1)

Az 1950-es években a községi bikaistálónál 4 bika volt. Kezelőik voltak: Kazi János, Illés János, az 50-es évek közepén Kiss András. 1955-ben a szarvasmarhaállomány 461 db állatot számlál a faluban, tartásuk belterjessé vált, már csak nagyon kevés marhát hajtanak ki a rétekre. (1)

Somogyjád község bikái az 1950-es években, háttérben a református templommal.

Borbély József tenyészbikája az 1950-es években.

Fotó: Járfás Tóth József

A somogyjádi határban található dűlők nevüket, az egymáshoz való helyzetük, fekvésük, alakjuk vagy történelmi vonatkozások alapján kapták, vannak olyan nevek amelyeknek az eredetét senki sem ismeri. 

Jaád kisközség (Somogyjád) térképe 1893-ban - 7. szelvény

Jaád kisközség (Somogyjád) - Cseralja a 7. szelvényben

A somogyjádi határban található dűlők nevüket, az egymáshoz való helyzetük, fekvésük, alakjuk vagy történelmi vonatkozások alapján kapták, vannak olyan nevek amelyeknek az eredetét senki sem ismeri. 

Jaád kisközség (Somogyjád) térképe 1893-ban - 6. szelvény

Jaád kisközség (Somogyjád) - Górisfai dűlő a 6. szelvényben

 Górisfai dűlő kataszteri telekkönyve 1893-ból:

A somogyjádi határban található dűlők nevüket, az egymáshoz való helyzetük, fekvésük, alakjuk vagy történelmi vonatkozások alapján kapták, vannak olyan nevek amelyeknek az eredetét senki sem ismeri. Izsák Aladár () úgy emlékezett, hogy régen legelő volt ahol sok vadrózsa nőtt.

A somogyjádi határban található dűlők nevüket, az egymáshoz való helyzetük, fekvésük, alakjuk vagy történelmi vonatkozások alapján kapták, vannak olyan nevek amelyeknek az eredetét senki sem ismeri. A szállasi dűlő nevének eredetét Györék csök Sándor () a törökdúlásig vezeti vissza, itt találtak ideiglenes szállást az emberek.

Jaád kisközség (Somogyjád) térképe 1893-ban - 7. szelvény

Jaád kisközség (Somogyjád) - Szállási dűlő a 7. szelvényben

A Szállási dűlő kataszteri telekkönyve 1893-ból:

A XIX. második felében és a XX. században a következő kőművesek működtek Somogyjádon:

.

 A XIX. második felében és a XX. században a következő ácsok működtek Somogyjádon:

.

A cipészek a munkájukhoz szükséges alapanyagot (Bőranyagokat), kaposvári tímároktól szerezték be.

1951-ben megalakult a cipész ipari K.T.SZ. (Kisipari Termelő Szövetkezet), dolgoztak benne: Baranyai Gyula, Lukács Imre, Ifj. Magyar József és Varga Géza. Keresetük az 1950-es évek közepén 800-1.400.- Forint között mozgott, attól függően, hogy milyen volt a kereslet az év különböző szakaiban (1).

A XIX. második felében és a XX. században a következő cipészek és csizmadiák működtek Somogyjádon:

Forrás: 

1.: Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája

A XIX. második felében és a XX. században a következő asztalosok működtek Somogyjádon:

Hires volt a takácsok munkája. Kenderfonalból törölközőket, konyharuhákat, alsóneműket is készítettek. A finomabb alsóneműknél lent is kevertek hozzá. Ezen kívül pamutfonalat is felhasználtak. Kenderből sokat termeltek, de lent és pamutot Kaposvárról szerezték be, leginkább. A XX. század folyamán ahogy fejlődött a könnyűipar, úgy a takácsipar is fokozatosan háttérbe szorult, mert a gyárak olcsóbban tudtak termelni. Ez az iparág az 1950-es évekre teljesen megszűnt, már csak a mesterek után maradt termékek nyomait találhatjuk Pl.: terítőket, konyharuhákat, vékatartókat (1).

Vékaterítő: Az ilyen fajta terítő  fehér alapon piros mintával vannak szőve, nagyon szépek.

Ifj. Bók János munkái.

A XIX. második felében és a XX. században a következő takácsok működtek Somogyjádon:

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

A XIX. második felében és a XX. században a következő kovácsok működtek Somogyjádon:

.

Községi kovácsműhely az 1950-es évek közepén (Somogyjád)

Forrás: Somogyjád Község Monográfiája - IV. A lakóhely története

Fotó: Járfás Tóth József

Előzmények: 

Községünk a kaposvári járáshoz tartozott 1870-ig, ekkor a Lengyeltóti Járáshoz sorolták és ott is maradt 1948-ig, amikor is visszakerült a Kaposvári Járás körzetéhez.

A község irányítói, vezetői eleinte csak bírók, tanítók voltak, 1888-ig a mindenkori református kántortanító intézte a község összes adminisztrációs munkáját. 1888-tól a község ügyei a községi bíró és a főjegyző feladata volt. (2)

Községi bírók: Kezdetben 8 akár 10 évig is szolgálatban voltak, később 4 évente választottak új bírót, de volt aki csak 2 évig szolgált.

Községi iroda a 18. században egészen 1888-ig a mindenkori községi bíró lakásán volt. 1888-ban Pete Sándor jegyzősége alatt a Cigánydombon (a mai Petőfi utcában) találjuk, Lukács Imre házában. Később az Arany János utcában volt. A mai új községházát 1934-ben kezdték el építeni és 1936-ban fejezték be. (2)

Az 1936-ban befejezett Községháza az 1950-es években. (Fotó: Járfás Tóth József)

1951-ben az addig Somogyjádhoz tartozó Edde és Alsóbogát puszta különváltak és Edde székhellyel önállóak lettek.

Források:

1.: BŐSZE SÁNDOR: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 37. Kaposvár 2006. - Récsei Balázs: Leidecker Jenő: A Somogy megyei községi és körjegyzőségek megalakulásának története (53. oldal)

2.: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája - VI. Közigazgatás, politikai élet. 

Boros Pál háza a Kálvin János utcában, ma is áll. Alapja kő, falai téglából készültek, tetejét pala fedi, ablakain redőnyök. Beosztása: az utcai oldalon 3 szoba, az udvar felől előszoba, padlásfeljáró, konyha. Az udvarban van külön egy nyári konyha is építve. (1)

Boros Pál háza a Kálvin János utcában az 1950-es években.

A Bocskai utca az 1950-es években.

Akkor és Most:

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Forrás:

1.: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája - VII. Néprajz.

2.: Fotó: Járfás Tóth József 

Bók János háza a Bocskai utcában, ma is áll. Alapja tégla, falai földből tömöttek, tetejét cserép fedi. Tornáca zártabb, oszlopai téglából készültek. Beosztása: 2 szoba, konyha, kamra, de az utóbbi padlásfeljáró is. (1)

Bók János háza a Bocskai utcában az 1950-es években.

Forrás:

1.: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája - VII. Néprajz.

2.: Fotó: Járfás Tóth József 

Id. Nagypeti József háza a Bocskai utcában, ma már nem áll. Többszöri átalakításon esett át az idők során, beosztás: elől van a szoba (amit konyhának is használnak), nyári konyha, végében a kamra. Elől oszlopos tornác található, falai sárból készültek, tetejét zsupp fedi, homlokzata "csapott faros", ennek a csúcsán van az "üstök", de ez a képen nem látszik. (1) 

Id. Nagypeti József háza az 1950-es években.

Forrás:

1.: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája - VII. Néprajz.

2.: Fotó: Járfás Tóth József 

Az 1920. évben Somogyjád lakossága 1174 fő, ebből 493 fő kereső és 679 fő eltartott családtagot találunk.

1. Őstermelésből 407 fő kereső és 560 fő eltartott családtag él, összesen 967 fő.
2. Az iparban 54 fő dolgozik, amiből még 65 fő családtagot tartanak el, összesen  119 fő.
3. A kereskedelemben 4 fő dolgoznak és 6 főt tartanak el, összesen 10 fő.
4. A közlekedésben 6 fő dolgozik és 24 fő családtagot tartanak el, összesen 30 fő.
5. Közszolgálatból és szabad foglalkozásból 8 fő és 12 eltartott él, összesen 20 fő.
6. Véderőben 2 fő dolgozik.
7. Nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. 7 fő és 3 eltartott, összesen 10 fő.
8. Házicselédek 5 fő
9. Egyéb és ismeretlen foglakozású 1 fő és 4 fő eltartott, összesen 5 fő.

Az 1930. évben Somogyjád lakossága 1304 fő, ebből 609 fő kereső és 695 fő eltartott családtagot találunk.

1. Őstermelésből 513 fő kereső és 556 fő eltartott családtag él, összesen 1069 fő.
2. Az iparban 60 fő dolgozik, amiből még 81 fő családtagot tartanak el, összesen  141 fő.
3. A kereskedelemben 5 fő dolgoznak és 14 főt tartanak el, összesen 20 fő.
4. A közlekedésben 11 fő dolgozik és 25 fő családtagot tartanak el, összesen 36 fő.
5. Közszolgálatból és szabad foglalkozásból 8 fő és 15 eltartott él, összesen 23 fő.
6. Nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. 5 fő és 4 eltartott, összesen 9 fő.
7. Házicselédek 7 fő és 3 fő eltartott, összesen 10 fő

Külterületek foglalkozási adatai:

1930-ban Galambospusztán 173 főt találunk, 65 fő keresőt (54 férfi és 11 nő) és 108 fő eltartottat (34 férfi és 74 nő)

1. Őstermelésből 59 fő kereső és 97 fő eltartott él, összesen 156 fő.
2. Az iparban 2 fő dolgozik és 4 fő eltartottat találunk, összesen 6 fő.
3. Közszolgálat, véderő és nyugállományban 1 főt találunk és 4 fő eltartottat, összesen 5 főt.
4. Egyéb és ismeretlen foglakozású 3 fő és 3 fő eltartott, összesen 6 fő.

Hagyományosan Péter Pál napján (június 29.) kezdődött meg az aratás, ekkora vált vágáséretté a rozs majd a búza. Nagy összefogást igényelő munka volt, mivel kézzel történt a munkalatok majdnem teljes egésze, ilyenkor a család és a közeli ismerősök, barátok egymást segítve takarították be az éppen aktuális gabonát.

"Somogyjádon, a Gölle környéki uradalmakban és másutt is szokás volt az aratókoszorú készítése. Búzakalászból kötötték, búzavirággal, pipaccsal díszítették, és a naptári év számait is kiírták búzakalászból. A falusiak koszorúját egy pár a jegyzőségre, a pusztaiakét az intézői irodába vitte. Ez addig ott függött, amíg az aratás tartott. Az aratás első napján a kaszás a kalapjába tűzött egy búzakalászt, és a kaszáját is feldíszítette vele. A nők a hajukba tűzték." (1.)

 Az aratás eszközei: a sarló és a kasza.

Aratók régen (Forrás: kaposvarmost.hu)

"Somogy megye a nagy uradalmak hazája volt, a pusztákon aratóbandák dolgoztak. Az emberpróbáló nehéz munkavégzést alkalmanként játékokkal tették elviselhetőbbé. A Somogyjád környéki uradalmakban pl. a férfiak kukorikoltak hajnalban, hogy a néhány órás alvás után vidámabban kezdődjön az újabb napi fárasztó munka. Játszották a macskajátékot: „Egy karéjban leültek a kaszások, kötők, a férfiak. Összekötöttek egy zsebkendőt, ez volt az egér. Egymás lába alatt dobálták át. A macska, aki a karéj közepében állt, el akarta kapni az egeret. Ha megfogta, a többiek ütötték, mondván, hogy „agyonütik a macskát”. A „macska” menekült, a többiek nevetve kergették. A régi kepés aratók büszkén emlékeznek rá, hogy a fárasztó munka után, este énekszóval mentek szállásukra." (1.)

Cséplés:

"A kézi cséplést a 19. században kezdték felváltani tömegesen a különböző gépi cséplési eljárások. A cséplőgép olyan zárt munkaterű, jellemzően kerekekre szerelt mezőgazdasági gép, amelyet a gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles, cirok), esetleg a cséplőszerkezet átalakításával egyéb kultúrnövények ( napraforgó, kukorica, hüvelyesek, herefélék, fűfélék stb. ) magjának kinyerésére, tisztítására és osztályozására használtak." (3)

Kattintson a képekre a nagyításhoz.

Aratóbál:

"Az aratóbált az aratás befejezése után az egyik vasárnap rendezték meg. Galambospusztán pl. a legutolsó búzatábla learatásakor viccből megkötözték az intézőt. Búzakötéllel hátra- vagy oldalra kötötték a két kezét. Ez annak a jele volt, hogy „neki kellett állnia az aratási bált.” Ő volt a felelős az italért, rendszerint egy hordó bort hozatott az aratást végző cselédség számára. Ilyenkor hajnalig mulattak, táncoltak. A fiatalok nótáztak, karikáztak, az idősebbek a ház végében vagy az udvaron elhelyezett padokon ültek, beszélgettek." (1.)

Forrás:

1.: https://kaposvarmost.hu - RÉGEN PÉTER ÉS PÁL NAPJÁN INDULT AZ ARATÁS

2.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arat%C3%A1s

3.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A9pl%C5%91g%C3%A9p

Hagyományosan Péter Pál napján (június 29.) kezdődött meg az aratás, ekkora vált vágáséretté a rozs majd a búza. Nagy összefogást igényelő munka volt, mivel kézzel történt a munkalatok majdnem teljes egésze, tovább...

Forrás: Fábos Jolán

Hagyományosan Péter Pál napján (június 29.) kezdődött meg az aratás, ekkora vált vágáséretté a rozs majd a búza. Nagy összefogást igényelő munka volt, mivel kézzel történt a munkalatok majdnem teljes egésze, tovább...

Forrás: Járfás Tóth József

Hagyományosan Péter Pál napján (június 29.) kezdődött meg az aratás, ekkora vált vágáséretté a rozs majd a búza. Nagy összefogást igényelő munka volt, mivel kézzel történt a munkalatok majdnem teljes egésze, tovább...

Forrás: Járfás Tóth József

Hagyományosan Péter Pál napján (június 29.) kezdődött meg az aratás, ekkora vált vágáséretté a rozs majd a búza. Nagy összefogást igényelő munka volt, mivel kézzel történt a munkalatok majdnem teljes egésze, tovább...

Forrás: Kovácsné Balogh Renáta

A XIX. században 5 fontosabb (1831, 1854–1855, 1866, 1872–1874, 1892–1893) kolerajárvány söpört végig az országon, melyek közül az 1854-1855-ös érintette a a mi vidékünket is 1855. augusztus végén. A kolera a Vibrio cholerae baktérium által okozott betegség. Elsősorban széklettel, hányadékkal és szennyvízzel, illetve az ezekkel érintkező nyers élelmiszerek révén terjed. A kolera súlyos hasmenéssel és hányással jár, gyors kiszáradáshoz vezet. A betegség kezelése a szigorú karantén és a megfelelő tisztálkodás, táplálkozás amik megelőzik a betegség terjedését.

A XIX. században még nem tudták az emberek, hogy hogyan terjed a betegség, miként lehetne megelőzni, de Európa szerte megjelenő koleráról már korán megfigyelték, hogy valamilyen összefüggésben áll a vízzel, de még nem értették, hogy hogyan. Megfigyelték, hogy a ragály gyakrabban és nagyobb mértékben üti fel a fejét a szegények és a piszkos környezetben élők között.

A somogyjádi református egyház halotti anyakönyveit megvizsgálva 1855. augusztusában kolerajárvány ütötte fel a fejét Somogyjádon (Jád) és Eddén. Az első bizonyíthatóan kolerás haláleset augusztus 12-én történt Jádon és ezt követően augusztus 17.-től mindennaposak voltak a halálesetek egészen szeptember elejéig, de még ezután is történtek halálozások a kolera szövődményei miatt (még 1856-ban is.). A katolikus közösséget érintő fertőzésekről nem lehet pontos képet alkotni, mert nem állnak rendelkezésre a korszakból az (osztopáni - katolikus) anyakönyvek.

A táblázatba csak a halotti anyakönyv szerint ténylegesen kolerában elhunytak nevei kerültek bele, bár a valós számuk az anyakönyvet átnézve magasabb, többször a halál okaként nem a kolerát, hanem valami más okot írtak be.

A következő térképen (narancssárgával jelölve) látszanak azok a részek a községünkből melyeket érintett a kolerafertőzés 1855-ben. Egy-egy kivételtől eltekintve minden kolerában elhunyt ember közel lakott egymáshoz, valószínűleg egymást fertőzték meg, a betegség nem megfelelő karanténos kezelése miatt.

Az 1855-ös kolerajárványban érintett lakóhelyek Jádon.

A térképre kattintva megnyílik teljes méretben a HUNGARICANA.HU oldalon.

"Tartalmi leírás: É, ÉNy helységhatárok: megnevezett helységhatárok; megnevezett területrészek (erdők, dűlő); domborzatábrázolás;; patakok, mocsár; szántó, rét, legelő, erdő-fafajták: tölgy, fehérgyertyán;; Jáád belterülete templom rajzával jelölve;; templom, téglaégető, juhászat, méhes, külterületi épület; utak."

Forrás: www.hungaricana.hu

Kataszteri térkép Somogyjádról 1859-ből.

(Kattintson a képre a térkép megnyitásához!)

A térképre kattintva megnyílik teljes méretben a HUNGARICANA.HU oldalon.

Jáád urbéri térképe 1805. évből.

"Tartalmi leírás: NY-szélrózsával helységhatárok: Bü, Újfalu, Hidas, Várda, Kis Albér, Alsó Bogáth, Edde, Osztopán; megnevezett területrészek, dűlők; domborzat vonalkázással jelölve, megnevezett hegyek; vízfolyások, vízjárásos rétek; szántó, írtás, kender, rét, erdő; Jáád utcahálózatos településrajza házakkal és telekhatárokkal; Galambos major"

Forrás: www.hungaricana.hu

Kezdődik a felvonulás.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

Az általános iskola úttörői kerékpárral vonulnak.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

Jönnek az Általános Iskola tanulói.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

Menetelnek a tűzoltók.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

Felvonulnak a község dolgozói.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

Felvonulnak a traktorok.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

Jönnek a feldíszített fogatok.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája Fotó: Járfás Tóth József

Május 1-i ünnepség a vásártéren az 1950-es években.

Ünnepség a Kálvin J. utcában az I. világháborús emlékműnél az 1950-es években.

Fotó: Járfás Tóth József

Magyarország felszabadításának napja vagy a felszabadulás ünnepe a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-től 1989-ig, de már ünnepelték 1950 előtt is. Az ünnepnap április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva. (1)

Április 4-i ünnep a Községháza előtt 1949-ben 

Források:

1.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_felszabad%C3%ADt%C3%A1s%C3%A1nak_napja

2.: Fotók: Járfás Tóth József

1949-ben alakult a magyaróvölgyi és galambosi telepen, fő feladata a sertéshizlalás és sertésnevelés volt. 1951. január 1-vel alakult át Sertéstenyésztő vállalattá és az év májusától a Kaposvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat magyaróvölgyi üzemegysége néven szerepel és ennek az üzemegységnek lett része a galambos pusztai telep is. Mindkét üzemegységben a főprofil a sertéstenyésztés lett és kisebb mértékben folyt süldőnevelés és mezőgazdaság üzemág is.

Alakuláskor a telepek 1-1 sertésistállóval rendelkeztek, de 1953-tól megindult a fejlődés 2 év alatt Magyaróvölgyön 6 sertésistálló és 1 sertésfiaztató (nyári) lett, a 6 sertésistállóból 2 téli-nyári fiaztató 1 pedig csak nyári. A 2 régebbi sertésszálláson csak télen folyik fiaztatás. A munkaerőt legnagyobbrészt Somogyjád és Várda községek adták. A mezőgazdasági idénymunkás szükségletet ezen községek nem tudták biztosítani ezért a hiányt különböző helyekről szerződtetett munkásokkal pótolták.

A magyaróvölgyi telep dolgozói az 1950-es évek elején:

A magyaróvölgyi pusztai sernevál bejárata az 1950-es években.

A magyaróvölgyi pusztai sernevál udvara az 1950-es években.

A magyaróvölgyi pusztai sernevál malacai az 1950-es években.

A galambosi telep dolgozói az 1950-es évek elején:

Galambos pusztai sernevál az 1950-es években.

Forrás: Kraft József: Somogyjád Község Monográfiája.