Hagyományosan Péter Pál napján (június 29.) kezdődött meg az aratás, ekkora vált vágáséretté a rozs majd a búza. Nagy összefogást igényelő munka volt, mivel kézzel történt a munkalatok majdnem teljes egésze, ilyenkor a család és a közeli ismerősök, barátok egymást segítve takarították be az éppen aktuális gabonát.
"Somogyjádon, a Gölle környéki uradalmakban és másutt is szokás volt az aratókoszorú készítése. Búzakalászból kötötték, búzavirággal, pipaccsal díszítették, és a naptári év számait is kiírták búzakalászból. A falusiak koszorúját egy pár a jegyzőségre, a pusztaiakét az intézői irodába vitte. Ez addig ott függött, amíg az aratás tartott. Az aratás első napján a kaszás a kalapjába tűzött egy búzakalászt, és a kaszáját is feldíszítette vele. A nők a hajukba tűzték." (1.)
Az aratás eszközei: a sarló és a kasza.
| Sarló: |
"Az aratószerszám hosszú ideig a sarló volt, amellyel az aratás nem igényelt különösebb munkaszervezést. Az arató amit learatott, kévébe is kötötte. A sarlóval való aratás kifejezetten asszonyi munkának számított." (2) |
| Kasza: |
"Fokozatosan szorította ki a sarlós aratást, több mozdulat pontos összehangolásából álló munkafolyamat: A kaszás arató a jobb lábával előre lép, jobb karjával a kaszát annyira fölemeli, hogy annak hegye a levágandó gabona széléig érjen, aztán erősen balfelé suhint. A jobb kéz a mell előtt keresztbe lendül, és a bal kar oldalt kinyúlik. A kasza ív alakban 2–5 cm magasan vágja el a szárat. A kaszás ezután bal lábával lép előre és megismétli a mozdulatot." (2) |
Aratók régen (Forrás: kaposvarmost.hu)
"Somogy megye a nagy uradalmak hazája volt, a pusztákon aratóbandák dolgoztak. Az emberpróbáló nehéz munkavégzést alkalmanként játékokkal tették elviselhetőbbé. A Somogyjád környéki uradalmakban pl. a férfiak kukorikoltak hajnalban, hogy a néhány órás alvás után vidámabban kezdődjön az újabb napi fárasztó munka. Játszották a macskajátékot: „Egy karéjban leültek a kaszások, kötők, a férfiak. Összekötöttek egy zsebkendőt, ez volt az egér. Egymás lába alatt dobálták át. A macska, aki a karéj közepében állt, el akarta kapni az egeret. Ha megfogta, a többiek ütötték, mondván, hogy „agyonütik a macskát”. A „macska” menekült, a többiek nevetve kergették. A régi kepés aratók büszkén emlékeznek rá, hogy a fárasztó munka után, este énekszóval mentek szállásukra." (1.)
Cséplés:
"A kézi cséplést a 19. században kezdték felváltani tömegesen a különböző gépi cséplési eljárások. A cséplőgép olyan zárt munkaterű, jellemzően kerekekre szerelt mezőgazdasági gép, amelyet a gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles, cirok), esetleg a cséplőszerkezet átalakításával egyéb kultúrnövények ( napraforgó, kukorica, hüvelyesek, herefélék, fűfélék stb. ) magjának kinyerésére, tisztítására és osztályozására használtak." (3)
 |
 |
 |
 |
Kattintson a képekre a nagyításhoz.
Aratóbál:
"Az aratóbált az aratás befejezése után az egyik vasárnap rendezték meg. Galambospusztán pl. a legutolsó búzatábla learatásakor viccből megkötözték az intézőt. Búzakötéllel hátra- vagy oldalra kötötték a két kezét. Ez annak a jele volt, hogy „neki kellett állnia az aratási bált.” Ő volt a felelős az italért, rendszerint egy hordó bort hozatott az aratást végző cselédség számára. Ilyenkor hajnalig mulattak, táncoltak. A fiatalok nótáztak, karikáztak, az idősebbek a ház végében vagy az udvaron elhelyezett padokon ültek, beszélgettek." (1.)
Forrás:
1.: https://kaposvarmost.hu - RÉGEN PÉTER ÉS PÁL NAPJÁN INDULT AZ ARATÁS
2.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arat%C3%A1s
3.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A9pl%C5%91g%C3%A9p
