Leánya, Nyáriné Ambrus Mária visszaemlékezései
Ambrus Lajos 1906 szeptember 27-én született Pamukon, Ambrus Ferenc és Sáfrán Anna gyermekeként.
1. felesége: Birkás Erzsébet (1912-1940, Birkás István-Szabics Rozália), 1934. szeptember 8-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Birkás Lajos (Somogyjád) és Laszczik János (Galambos puszta).
Gyermekeik: ?
2. felesége: Szerencsés Mária (1904-?), 1940-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.
Gyermekeik: ?
Kaposváron volt katona a honvéd laktanyában. Amikor bejöttek az oroszok, elküldték haza, hogy vigyen fogatokat, mert a katonákat fogja tovább szállítani. Ő, amikor ment volna vissza a fogattal, addigra az utakat elözönlötték a katonák. Ekkor a többi kocsissal együtt visszafordultak. Azt mondták: "ne menjünk el a vesztünkre...". Édesapám is visszajött. Másnap azért bement Kaposvárra, de a hadosztály már elment. Ő elment utánuk, kereste őket, de nem talált rájuk... . Ezért vissza-, hazajött Somogyjádra. Később, mikor összeszedték a "hadrafoghatókat", (katona-szökevényeket), nyilasokat, zsidókat, stb ... egy bizonyos személy, B.J., (aki tudott oroszul) bevádolt Somogyjádról legalább 14-15 embert. Összeszedték őket és elmentek Jutába azzal a céllal, hogy "ott kapnak igazolást arról, hogy tiszták és a vád nem fedi a valóságot"! Persze, "igazolást", azt nem kaptak. Igaz, hogy volt ott egy férfi, aki azt javasolta, hogy "menjenek, ki merre lát, mert nem fogják többet látni a családjukat". Nem merték megtenni. Akik mégis el akartak szökni, azoknak ezt mondta B.J.: "Aki elmegy, főbe lövetem, mert tudom , hogy kiknek kell itt lenni!". Elvitték őket... . Nem tudom hová, talán Pécsre. Majd bevagonírozták és elszállították őket Szegedre a fogolytáborba. (Szeged Csillag Börtön fogolytáborába.) Több somogyjádi is volt köztük. Ott édesapám fej-tifuszt, később has-tifuszt kapott. Sajnos sehol nem találtuk, értesítést nem kaptunk.
Valószínűleg ott halt meg a fogolytáborban. A rabkórház papja azt mondta egy haza térő fogoly katonának, hogy beszélt apámmal a kórházban. nem tudja ő sem, hogy hová került, de a dögcédulája ott maradt az ágya fölött a falon. Látta. Ha meghalt volna, akkor azt levették volna. Reménykedtünk. De mégsem így történhetett, mert B. Pista bátyám, aki hazakerült, ő mondta, hogy ott halt meg. Később kárpótláskor írtunk a levéltáros papnak, aki megírta, hogy Szegeden volt és ott is halt meg.
Akik hazakerültek beszélték, hogy nagyon sokukat el sem temették. Ugyanis a folyóra volt építve a wc-jük, amolyan fabódé. Aki annyira legyengült és beteg volt, beleesett a vízbe és az elsodorta magával... . Elképzelhető, hogy szegény apám is így járt?! Sajnos az akkori körülményekről nem tudunk meg semmi közelebbit.
A 90-es évek elején kért kárpótlás ügyintézése során kapott igazolás szerint kényszermunkát végeztettek velük és 1945. április 10-én hunyt el Szegeden vérhas fertőzés következtében. Szegeden a Belvárosi temetőben nyugszik.
2012. szeptember 3. (F.K.):
A Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály honlapján (http://www.hadisir.hu) adatok megerősítik, hogy Ambrus Lajos 1945. április 10-én hunyt el a szegedi Csillag Börtön hadifogoly-táborában.
Ambrus Lajos (Somogyjád) - (forrás: http://www.hadisir.hu)
