Gazda László (1921. - 1943.) - honvéd

Gazda László 1921. február 24-én született Somogyjádon, Gazda Sándor és Szabó Rozália gyermekeként. Testvérbátyáról ennyi év után sem tud meghatottság nélkül beszélni...Beszélgetésünk során előkerül a bevonulásának emlékére írt vers. 1939. október 1-én Írta Somogyjádon, ekkor vonult be Baja-ra az utászokhoz (a 10. könnyű hadosztályhoz honvédnak) nagyon fiatalon.Ezután 1941. március 15-én (katonaruhában) volt az esküvője Györék Eszterrel. 1942-ben került ki a frontra édesapánkkal együtt, ugyanis édesapánk Gazda Sándor is katona lett. Ő Osztrogozsszk-ban szolgált, ahol a malom üzemeltetését végezte.

Szekeres Sándorné (született: Gazda Éva) visszaemlékezése testvérére: "Édesapánk megkérte a zászlóalj parancsnokát, hogy a testvéremet is ide helyezzék. Így is történt, együtt dolgoztak és látták el lisztel a hadsereget. Lo. ho. sütőzászlóaljnál szolgáltak. Édesapám, 1943. körül hazajött szabadságra. Szerette volna, ha előbb a bátyám jöhet el, mivel 1942. augusztusában fia született (ifj. Gazda László ma is Somogyjádon él), de ezt nem engedélyezték. Abban maradtak, hogy majd ő is jöhet utána (esetleg itthon váltják egymást)."

"Közben 1943. januárjában megtörtént a "visszavonulás" - de testvére nem tudott hazajönni és meglátogatni kisfiát, édesapja pedig nem tudott visszamenni. Gazda László és társai teherautóval utaztak, majd "beleszaladtak" az orosz katonákba és fogságba estek. Fogságba esésének ideje 1943. január 17-ét, helye pedig Petrenkovo."

"Fekete József, amikor hazakerült a fogságból , azt mesélte édesapánknak, hogy Laci egy másik lágerba került."

"Később megbetegedett, kórházba vitték, majd ott valószínűleg meghalt. (Valamilyen járványos betegségben). Ezt édesapám volt parancsnoka, egy Selymes nevű, aki később Pécsett főiskolai tanár lett, üzente meg nekünk."

Több fénykép és levél őrzi Gazda László emlékét. A halotti anyakönyvi kivonat szerint holttá nyilvánítása a somogyjádi halotti anyakönyvben a 18/1974. szám alatt található.

Gazda László bevonulásának emlékére írt verse (Somogyjád, 1939)

Gazda Sándor (nyírfakérekből készült) levelezőlapja lányának, Oroszország, 1942.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005) - Testvére Szekeres Sándorné (született: Gazda Éva) emlékezik vissza.

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)