Emlékül elmondta: Horváth Verona, a háborús hős testvére
Bátyám, Horváth Ferenc 1914. augusztus 15-én született. Összesen öten voltunk testvérek (a 11 született gyerekből). Ő volt a legfiatalabb bátyám. Amikor kitört a háború, behívták újra, a frontra került. Egyszer haza is jöhetett karácsonyra, szabadságra. Mikor visszament, pont akkor volt egy nagy csata. Orosz fogságba került. Kaptunk is tőle levelezőlapot, abban írta, hogy "hála Isten, fogságba kerültem, jól vagyok". Azóta semmit nem hallottunk róla. elvittük a levelet az itteni gyógyszerészhez, az megállapította, hogy Tambovból jött a levél. Ebből gondoljuk, hogy az ottani lágerben lehetett.
Azután egy somogysárdi katona hazajött, elmentünk hozzá, hisz ott rokonaink éltek. Ő azt mesélte, hogy nagyon beteg volt... . A család csak várta, várta... . Nem is volt se nősülés, se férjhez-menés, ezért is maradtam pártában, illetve Imre bátyám ezért nem nősült meg.
Ferenc bátyám nagyon muzikális ember volt. Sok hangszeren tudott játszani, már kicsi korától kezdve: citerán, hegedűn, trombitán, furulyán, harmonikán, zongorán. Amikor először bekerült katonának - a kaposvári Baross-laktanyába - az ezred dobosa felismerte tehetségét, bevették a zenekarba. (Alighanem furulyázott.) Itthon is volt zenekara:
.jpg)
Somogyjádi zenekar (Horváth Ferenc (Somogyjád) középen)
Végtelenül kedves, barátságos ember volt. Szegény, cseléd származású család voltunk, de szeretetben éltünk. Ma sem tudom feledni testvéremet: örökös fájdalom és bánat van a szívemben, hiszen már csak egyedül én élek a családból.
Horváth Ferenc halálának időpontjául a Pk. 21.633/1962/5 végzési szám 1943. február 15-ét jelöli meg.
2012. szeptember 4. (F.K.):
Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda II. világháborús nyilvántartása alapján Horváth Ferenc 1943. január 17-én esett orosz hadifogságba Szaguny-nál.
