Emlékül elmondta: Tormáné Mulik Márta, a háborús hős unokája
Mulik Sándor, nagyapám 1909. január 30-án született Nyírmártonfava-n. Ha ismeretlenekkel találkozom, a bemutatkozáskor gyakran értetlenül néznek rám, nevem hallatán: Múli, Mullik, Múllik. NEM! Mulik, betűzöm, lassan: M, U, L, I, K. Milyen furcsa nem is igen hallottunk ilyen nevet -mondják többen-. Valóban furcsa és ritka nevet örököltem. Somogy megyében családomon kívül nem is viseli más, a Dunántúlon is csak elvétve fordul elő.
-Ilyen előzmények után kezdünk emlékezni Mulik Sándorra, a II. világháború idején agyonlőtt nagypapáról, az unoka: Tormáné Mulik Mártával:
Édesapám, Nyírmártonfalva-n, egy Debrecen melletti kis faluban született. Nehéz volt a megélhetés, rossz volt a föld minősége, szeszélyes időjárás uralkodott azon a területen. ezért, szülei (az én nagyszüleim) úgy döntöttek, hogy négy gyermekük lovaskocsira pakolva átköltöznek szerencsét próbálni. Így kerültek Somogy megyébe, Somogyjádra. Nagyapám már ekkor katonaviselt ember volt és a varga-csizmadia mesterséget is kitanulta. Kezdetben bérlőként laktak a faluban , majd lassacskán gyarapodva, saját házat is tudtak vásárolni. Nagyszüleim, édesapám, annak két nővére és öccse az egyszerű emberek dolgos, de békés életét élték.
Nagyot fordult a világ, amikor kitört a II. világháború, amely hazánkat sem kerülhette el. Somogyjádot ugyan nem érte el közvetlenül a frontvonal, de azért itt is voltak kitelepítések. Nálunk is megfordultak német és orosz katonák. Nagyapámról tudták, hogy beszél oroszul, mivel az I. világháború idején ott volt hadifogoly. Amikor egy felderítő csoport Somogyjádra érkezett, tolmácsra volt szükségük, ezért megkeresték őt. Vállalta a feladatot és elment "útbaigazítani". Nem jutottak messzire, mert Osztopán után az ellenség megállította őket. Azt, hogy ott mi és hogyan történt, senki nem tudja biztosan? Nagyanyámat az orosz katonák értesítették, s hozták haza a férje holttestét. Ez 1944. december elején történt. A temetés gyorsan és szűk családi körben történt. Az élet ment tovább, de nagyanyám egészségét felőrölte a hadi özvegyek sanyarú sorsa és öt év múlva ő is elhunyt.
Édesapám nővérei férjhez mentek. Ő is megnősült, öccse hivatásos katona, határőr lett. Nagyapám csak egyetlen unokáját ismerhette meg a nyolcból, nagyanyám is csak kettőt. Mi, a többiek már az 50-es években születtünk, tehát nem ismerhettük őt. De édesapám gyakran mesélt bátyámnak és nekem a nagyszüleinkről, az akkori időkről és ha személyesen nem is, de elbeszélésből ismertem őt. Sajnos édesapám is elment már közülünk és két kisebb gyermekem nem ismerhette meg, de érdeklődésre én is sokat mesélek nekik szüleimről, nagyszüleimről.
Tavaly nyáron Debrecenben jártunk és családommal ellátogattunk Nyírmártonfalva-ra is. Megértették, hogy miért könnyezem és csuklott el oly gyakran a hangom, amikor a falubeliektől érdeklődtem a Mulik-ok felől.
.jpg)
