Izsák Aladár somogyjádi református lelkész a Békesség néktek című könyvét a Dunántúli Protestáns Lap 51. számában, 1911-ben a következőképpen reklámozza:
Előfizetési felívás. Korunk közönye és fanatizmusa ellen írtam ; az Istenével és embertársaival elégedetlen, de gondolkodni akaró és tudó embernek szántam Békesség néktek c. könyvemet. Hat hosszabb, egyenként mintegy 1,5/2 nyomtatott ívre terjedő értekezés lesz kötetben. Az értekezések címei: 1. A mulandó élet az örökkévalóság szempontjából. 2. „Az ismeretlen Isten". 3. Az isteni szeretet üdvmunkája. 4. Istennek fiai — Istennek munkatársai. 5. Nemi különbség - közös elhívatás. 6. Keresztyén felekezetek. A kötet Hornyánszky Viktor (Budapest) cs. és kir. udvari könyvnyomdájából kerül ki; megjelenését 1912 március 1-re tervezem. Előjegyzési ára 3 korona. Akik ez összeget előre megküldik címemre, azok bérmentve, a többiek az ár és a portó utánvételezésével kapják a könyvet. A megrendelések bejelentésének és az előfizetési díjak előleges beküldésének határideje 1912 január 10. Somogyjád, 1911 december hó. Izsák Aladár ref. lelkész.
Forrás: Dunántúli Protestáns Lap, 439 p. – 22. évfolyam – 1911.
Izsák Aladár: Békesség néktek! című könyvének borítója.
A Dunántúli Protestáns Lap 24. évfolyamának 12. számában, 1913-ban könyvajánlás jelent meg a kötetről:
Könyvismertetés.„Békesség nektek."
Értekezések. írta Izsák Aladár ref. lelkész. Ara ajánlott postai küldéssel 3 kor. 45 fíll. Kapható szerzőnél: Somogyjád. Tavasz van. A természet téli dermedtsége felolvadt. Plántálni, veteményezni, ültetni kezd, ki önkeze mívének gyümölcsére örvendő lélekkel tud tekinteni.
Szorgos dolgunk szétnézni a gyümölcsösben: irtani a kártékony rovar fészkét, metszeni a száraz gallyat, pótolni a hiányt. Rovarfészek, száraz gally s pusztuló egyed mindig akad egy terjedelmes kertben. Évről-évre ismétlődő, megszokott, unalmasnak tetsző munkák. Ám a kertész tudja, hogy ezek nyomán terem a pirosló fajgyümölcs. Különösen a hiány pótlására helyezünk nagy súlyt. Újabb, nemesebb faj után vágyunk. Vadalanyba saját fajtáinkat óhajtván, hozatjuk a legnemesebbet, a kiváltképen ajánlottat, készen. Hogy kertünk bővölködő legyen! Hogy a kész ojtvány termő virágot hamar fakasszon! A megérkezett ojtványt szemügyre vesszük. Ha ép erős, hajtása nedvteli: pepecselve morzsoljuk gyökereire a hantot s kész a remény a legkitűnőbbre. Silány ojtványt silány reménységgel lopva dugunk földjébe, mint kertünkbe nem illőt.
Mint rügy a gallyon, oly természetességgel fakadt lelkemből e kép Izsák Aladár lelkésztársunk fent írt művének hatása alatt. A kép magyarázata t. i. ez: A nagy kert a mennyei gazda kertje. Istenországa a keresztyén anyaszentegyház. Szerzőnk a kertész. A megszokott kertben írt és plántál, gyomoz és magoz. Természet rendjével dacolni, pomagránát, füge, narancs s más földövhöz kötött plántával kísérletezni vagy bravúrozni nem akar. A nagy kert fáihoz legilletőbb fajokból választ, a keresztyénség általános nagy kérdéseiből taglalhatót; azokat óhajtja gondosan beplántálni a szívek földjébe, hogy a gondolat erejével gyümölcsözésre hozza őket Isten dicsőségére.
„Békesség nektek" címet adott könyvének s békesség, „a léleknek ama békessége" költözik be minden kebelbe, ha kellő megoldását adtuk a sok közül kiválasztott ama hat problémának, melyek megfejtését szerzőnk könyvének feladatává teszi. A hat probléma ím ez:
1. A mulandó élet az örökkévalóság szempontjából.
2. „Az ismeretlen Isten".
3. Az isteni szeretet üdvmunkája.
4. Istennek fiai — Istennek munkatársai.
5. Nemi különbség — közös elhivatás.
6. Keresztyén felekezetek.
E hat tárgyról értekezik könyvében szerzőnk. Nézzük csak, minő sikerrel?
Értekezéseit különös gonddal megválasztott s épen ezért mindig találó, részint az üdvtörténetéből, részint az életből merített kép művészies megrajzolásával vezeti be. Kétségkívül példáját kívántam követni, képet adván ismertetésem bevezetőjének.
A mulandó életet az örökkévalóság szempontjából vizsgáván, látja a szív és értelem konfliktusát s e konfliktus eredményéül a gőgös szellem anarchiáját és az elcsüggedt lélek apathiáját jelöli meg. A szellem és lélek bejárt útja az élet végén, a halálban fut össze. Felteszi a nagy kérdést: a vég-e a halál ? S végigvezetve bennünket az emberiség élettörténetén s a földteke legkülönbözőbb pontjain, igazolja, hogy „a lélek minden földön, minden kultúra mellett, minden nemzetben, minden testben táplálta a sír utáni élet vágyát, a halhatatlanság reményét. De, hogy e remény bennünk éljen, evégre ismerni keli Istent. Ezért
az „ismeretlen Isten" megismerésére vezérel a 2. sz. értekezésben. Kiinduló pontja az ismert bibliai történet: Pál Athénben. Isten létének bizonyítása végett utal arra, hogy nem volt s nincs nép a világon, melynél az Isten fogalma valamilyen formában ne élt volna. Főbb vonásokban feltárja a különböző bölcsészeti irányok alapelveit s jellegzetes rövidséggel mond róluk igaz Ítéletet s aztán visszavivén önmagunkhoz, az egyén benső életében keresi és megtalálja az Istent, kit ismerni elutasíthatlan szükségesség.
Az isteni szeretet üdvmunkája c. alatt az üdv történetének mélyen járó gondolatokban, frappáns hasonlatokban és fordulatokban bővölködő összefoglalását adja. Az emberi bűn, az isteni szeretet rajza után szinte szokatlan melegség éled bensőnkben, olvasva az istenemberről szóló hitcikkünkre vonatkozó fejtegetését. Ez és a következő „Istennek fiai — Istennek munkatársai" című leginkább leköti a hívő lelket. Szigorúan evangéliumi alapon teszi meggyőződésünkké, hogy Isten fiaivá lenni örök jussunk, Istennek munkatársai lenni szent kötelmünk.
„A nemi különbség — közös elhivatás" című már inkább vallástársadalmi irányú. Tharzusi Pálban látja a ker. férfi, — s bethániai Máriában a ker. nő prototipusát, jellegzetes képviselőjét és eszményképét. Isten országává tenni a jelent, — ez a ker. férfiú vallása. A szeretet fegyvereivel hittel munkálkodó élő reménység — ez a nő vallása. E kettő egyesül a családban, mely az „Isten országa".
Ugyanilyen irányú a „ker. felekezetekről" szóló értekezés is. Éles szemmel meglátja mindegyikben és értékeli azt, ami előnyt ad, épenúgy, mint ami hátravet. A külső szervezetek egybevetése után párhuzamot von a hitcikkek között s azokban nem találván fel a „plénum evangéliumot", megállapítja, hogy a jelen kor kálvinizmusa is alig egyéb, mint pathetikus önelégültség. Végül felkiált: „XX. század keresztyénsége 1 Még mindig nem tudnád, mire vagy kötelezve!?"
Ez nagyjában az értekezések gondolatmenete. El kell ismerni, hogy így áttekintve, a megszokott körben mozognak. És ezek mégis újfajta, szokatlan dolgok. Az almafának is, bármily fajú, egyformájú levele látszik. Mégis különböző. Gyümölcse még inkább. Meg kell ízlelni, hogy osztályozni tudjuk. így vagyunk ez értekezésekkel is. Elmondhatom, hogy kedves, építő vallásos olvasmányok; a magyar nyelv s stílus sajátosságainak helyes ismeretéről, írójának széles körű olvasottságáról s nem közönséges írói tehetségéről tesznek bizonyságot. De ez csak a meglátásra elég. Méltó, hogy minden értelmes ker. és lelkész elolvassa, tanúlmányozza. Az igehirdető igen sok hasznát veheti.
Prédikátor.
Forrás: Dunántúli Protestáns Lap, 96 p. – 24. évfolyam – 1913.
