nemes mraczlini Krisanich Andor László István néven 1895. június 26-én született Kaposváron, mraczlini Krisanich Andor (százados a cs. és kir. 48. gyalogezredben) Fáter Hermina gyermekeként. 1859. július 15-én keresztelte Kaposváron Herbai Pál káplán, keresztszülei: Süttcő Lajos (gyógyszerész) és Bárány Margit kaposvári lakosok voltak.
"A budapesti gyalogsági hadapródiskola elvégzését követően, 1913. augusztus 18-án avatták zászlóssá." (1)
Az I. világháborúban a császári és királyi 44. Albrecht főherceg gyalogezredben szolgált. "1918. november 1-jétől csapatteste felszámoló pótkeretének volt segédtisztje, majd 1919. augusztus 1-jétől a Nemzeti Hadseregben a kaposvári, utána - mint század-, később zászlóaljparancsnok - a megalakult 7. (1932-től 6.) gyalogezredben teljesített szolgálatot." (1)
Felesége: Mesterovits Ilona (1904-?, Mesterovics Pál-Lowicser Berta), 1923. április 14-én kötöttek házasságot Kaposváron, ekkor magyar királyi honvéd főhadnagy. Esküvői tanúik: Mesterovics István jákói- és Russzél Ferenc szentai polgárok voltak.
Gyermekeik: ?
"1934. augusztus 1-je és 1937. április 30-a között a HM állományába tartozott, majd kinevezték a kaposvári 6/I. zászlóalj parancsnokává. 1940. február 1-jén a Huszton állomásozó 24. határvadász-zászlóaljhoz helyezték. Alakulata élén részese volt az 1940. évi mozgósításnak, illetve a visszatért észak-erdélyi területek birtokba- vételének, melyet követően zászlóalja Kézdivásárhelyre került. 1941. október 1-jétől a kaposvári 6. gyalogezred lőszer- és fegyvertisztjeként szolgált, majd 1942. május 30-án a szintén kaposvári székhelyű 36. gyalogezred parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás alatt, 1943. január 23-án megbetegedett, s előbb a IV/1. tábori kórházba, majd március 6-án a hátországba szállították. 1943. augusztus 1-jétől Kaposváron a 10. kiegészítő parancsnokságot vezette. 1944. november 6-ától ismét hadi beosztást töltött be, az ungvári 24. gyaloghadosztály harcfegyelem-biztosító parancsnokaként, 1945. április 7-étől seregteste parancsnokaként részt vett a felvidéki területen vívott védelmi harcokban. 1945. május 7-én Neustadt környékén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 22-én tért vissza." (1)
"1949. augusztus 22-én a tényleges szolgálatból elbocsátották, illetményben nem részesülhetett, a fogságban szerzett betegsége miatt munkát nem vállalhatott. 1951 és 1953 között kitelepítették s honvéddé fokozták le. Hosszú betegségben hunyt el. 1993-ban rehabilitálták, visszakapta rendfokozatát, 1994-ben pedig posztumusz dandártábornokká léptették elő." (1)
Az 1960-es évek végén Somogyjádon, a Béke utca 4. szám alatt éltek.
1970. november 4-én hunyt el Kaposváron légzési elégtelenség következtében. Temetése 1970. november 11-én d.u. 3 órakor volt a kaposvári keleti temetőben.
Forrás:
1.: Lukács Bence Ákos - Szabó Péter: A somogyi rosseb hadosztály a Don-kanyarban (2015), p. 228-229
