Szomjú Veronika 1838. április 20-án született Ladon (Magyarlad), Szomjú István (későbbi eddei református tanító) és Both Katalin gyermekeként. Keresztelte Simon Péter magyarladi református lelkész.
Férje: Vikár János (1816-?, Vikár István-Kiss Zsófia), 1856. november 25-én házasodtak Somogyjádon, eskette őket Varga János lelkész, esküvői tanúik Csuzi József és Varga János lelkészek. Vikár János ekkor Hetesi lelkész és ott is éltek 1867-ig.
Gyermekeik: Vikár Katalin (1857-), Vikár Béla (1859-1945), Vikár Gyula (1861-1861), Vikár Gyula Jenő (1862-), Vikár Géza Ödön (1864-), Vikár Ida (1866-1866), Vikár Kálmán Lajos (1867-) és Vikár János (1870-)
"Szomju Veronika gondos édesanya volt, aki a sok gyermek és a még több tennivaló mellett is megmaradt üde léleknek. Nagyon szeretett énekelni, s Vikár Béla tőle örökölhette dalszeretetét. Maga Vikár Béla többször nyilatkozta, hogy: „Édesanyám csinált belőlem folkloristát” " (1)
"Alacsony, sovány, feketebőrű, csillogó sötétszemű, afféle csíkszerű jelenség. Csinos és rém fürge, mint a gyík. Fekete haját koszorúba hordta, később gyöngyös selyem főkötővel takarta, özvegységében "suttvogós" fekete selyemruhában járt.
51 éves korában jutott özvegységre és 33 évig élt még, tehát özvegységében telt el az élete jórésze. Ezalatt lett belőle népdalgyűjtő. 84 éves korában, halála előtt néhány héttel, még eltáncolta a rezgőcsárdást az unokákkal. Ha belefáradt a sok-sok házimunkába, szeretett pihengetni, lustálkodni, egy-két nap ágyban maradni. Ilyenkor kívánta, hogy gyöngéden bánjanak vele, mint a beteggel. Aztán hirtelen felpattant és azt mondta: "Újra kezdjük a cincogást!" és sütött-főzött, gazdaasszonykodott. Nagyon értette.
Szomju Veronika, mint a neve mondja, örökké szomjú volt a dalra. Megtanulta a somogyi dalokat, később szorgalmasan jegyezgette is azokat. Eddei leánykoriban (tehát az 1840-es években) tanult dalokat még az 1900-as években is felidézte. Esténként gyertyavilágnál, frissen metszett lúdtollal Írogatta dirib-darab papírra, irkalapokra ifjúsága népdalemlékeit. Ebben hasonlított Arany Jánoshoz, aki ugyancsak hatvan- hetven éves dalemlékeit írta össze népdalgyűjteményében. Egyébként rokonok voltak. Édesanyja Both Katalin, Bod Péter leszármazottja volt, akárcsak Arany János. Vikár Béla is dicsekedett vele néha-néha.
Szomju Veronika leveleiben többször említette a nagy könyvet, amibe a fiával együtt írta a népdalszövegeket. Ez a könyv eltűnt. A könyvet is, de főleg a dirib-darab lapokat sűrűn küldözgette tudós fiának Budapestre, a parlamentbe és a Tudományos Akadémiára. Minden .leveléhez mellékelt néhány népdalszöveget,'.így nevelgetett fiából, népdal- gyűjtőt." (2)
Somogyországot alig-alig lépte túl özvegy Vikár Jánosné, csak ha fiait látogatta: Bélát Budapesten, és Gézát Sennyeházán, Kisrákoson, Vas megyében. Különben Tinka lányánál lakott Mocsoládon, Hetestől, Eddétől nem messzire. Az 1900-as évek elején több dalt gyűjtött Eddén is, Pl.: Dajkaverseket: Bata Erzsébettől és Orbán Júliától vagy népdalszövegeket, melyek forrásául "Öregapád nótái" (Szomjú Istvántól Vikár Béla nagyapja) jelölte meg. (2)
1922. szeptember 23-án hunyt el Felsőmocsoládon.
Forrás:
1.: http://vikarkutato.hu/?page_id=10
2. Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban
