Özvegy Torma Sándorné (sz. Györék Olga) visszaemlékezései
Férjem Torma Sándor 1922. március 31-én született (édesanyja neve: Turós Zsófia). Először édesapjára (G. Györék Jánosra) emlékezett, akire ma is fájó szívvel gondolt vissza. Édesapám halála után bíztam benne, hogy fiatal férjem nem halhat meg. Imádkoztam, reménykedtem, hisz 7 hónapos terhes voltam. Próbáltam kérni az alezredes urat (feleségén keresztül), hogy legalább a szüléskor engedje haza, de sajnos nem teljesülhetett a kívánságom. Ma is fájó emlékem ez. Nem is láthatta kislányát, Ibolyát. Pedig utolsó megkapott tábori levelében azt írta: "nagyon vigyázz rá, míg hazaérek".
Férjem, Torma Sándor 1944. márciusában leszerelt, mint sorkatona. 1944. júliusában megkapta SAS behívóját. Az eddei Kéki Kálmánnal együtt, aki szintén szanitéc (egészségügyi katona) volt, Mihalovics Jenő alezredes századában szolgáltak. A hazatérő Kéki Kálmán mondta nekünk, hogy ő vitte be a kórházba reggel 10 körül Gödöllőbe, miután haslövést kapott a lövészárokban (Isaszeg-Dánnál, Gödöllő környékén). Kérte még a mellette fekvőt, hogy figyeljen rá, majd délután visszajön. Mikor pedig visszatért, már nem volt ott. Azt mondták, hogy elvitték megműteni, de nem hozták vissza. Valószínűleg teli hassal érte a lövés és nem tudták megmenteni.
Sajnos a családot nem értesítették hivatalosan. Később a Vöröskereszten keresztül is érdeklődtünk, de nem jártunk eredménnyel. Bíztunk, vártuk, az évek múltak, de nem jött haza. Valószínű, hogy egy tömegsírban, ismeretlen helyen alussza örök álmát. Mi itt maradtunk nők, fiatalon (20 éves voltam, egy árva kislánnyal) férfiak nélkül. Az oroszok elvitték a szép lovainak. Nagyon nehéz volt a megélhetés... .
A holttá nyilvánítási jegyzőkönyv (1974. július 12., Kaposvár) 1944. december 15-ét jelöli meg halálának időpontjául a Pk:50.323/1974/4 végzési számon, határozatszáma: 15/1974.
.jpg)
Torma Sándor (Somogyjád) levelezőlapja feleségének és családjának, 1944