Somogyjád - Bocskai utca 20. és 22.

" Bocskai utca 20. (Temetős ház), és a Bocskai 22-es Zsófi (Kis György Zsófia) mamáék régi háza."

Forrás: Kovácsné Balogh Renáta

A képen látható Bocskai utca 20. szám alatti ház a mai napig áll a Belső temető feljárójánál, a másik Bocskai utca 22. számú házat már elbontották.

Somogyjád - Kálvin János utca

Forrás: Kovácsné Balogh Renáta:

" Kálvin János utca 9. számú régi kulák ház."

Somogyjád - Kálvin János utca

Forrás: Kovácsné Balogh Renáta:

" Kálvin János utca 7-9-11-13. "

Somogyjád - Kálvin János utca

Forrás: Kovácsné Balogh Renáta:

"Templomtól fényképezve Kálvin-Bocskay kereszteződés. A személy rajta: Kovács Pálné (Varga Eszter), Mártonék régi háza, Peti Dezsőék régi háza (a Mi házunk elődje) és a Bocskai utca 22-es régi házunk."

Somogyjád - Kálvin János utca

Forrás: Kovácsné Balogh Renáta

Forrás: Kovácsné Balogh Renáta:

" A Csigeti Örzse-néni (A Peti Nagy Dezső nagymamája). Ülnek: anyukám és a Kis György Zsófia üki mamám."

A II. világháború somogyjádi áldozatairól készült névjegyzékünkön 61 személy nevét szerepeltettük.

1.  

2. A somogyjádi emlékművön elhelyezett emléktábla

Leánya, Nyáriné Ambrus Mária visszaemlékezései

Ambrus Lajos 1906 szeptember 27-én született Pamukon, Ambrus Ferenc és Sáfrán Anna gyermekeként.

1. felesége: Birkás Erzsébet (1912-1940, Birkás István-Szabics Rozália), 1934. szeptember 8-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Birkás Lajos (Somogyjád) és Laszczik János (Galambos puszta).

Gyermekeik: ?

2. felesége: Szerencsés Mária (1904-?), 1940-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: ?

Kaposváron volt katona a honvéd laktanyában. Amikor bejöttek az oroszok, elküldték haza, hogy vigyen fogatokat, mert a katonákat fogja tovább szállítani. Ő, amikor ment volna vissza a fogattal, addigra az utakat elözönlötték a katonák. Ekkor a többi kocsissal együtt visszafordultak. Azt mondták: "ne menjünk el a vesztünkre...". Édesapám is visszajött. Másnap azért bement Kaposvárra, de a hadosztály már elment. Ő elment utánuk, kereste őket, de nem talált rájuk... . Ezért vissza-, hazajött Somogyjádra. Később, mikor összeszedték a "hadrafoghatókat", (katona-szökevényeket), nyilasokat, zsidókat, stb ... egy bizonyos személy, B.J., (aki tudott oroszul) bevádolt Somogyjádról legalább 14-15 embert. Összeszedték őket és elmentek Jutába azzal a céllal, hogy "ott kapnak igazolást arról, hogy tiszták és a vád nem fedi a valóságot"! Persze, "igazolást", azt nem kaptak. Igaz, hogy volt ott egy férfi, aki azt javasolta, hogy "menjenek, ki merre lát, mert nem fogják többet látni a családjukat". Nem merték megtenni. Akik mégis el akartak szökni, azoknak ezt mondta B.J.: "Aki elmegy, főbe lövetem, mert tudom , hogy kiknek kell itt lenni!". Elvitték őket... . Nem tudom hová, talán Pécsre. Majd bevagonírozták és elszállították őket Szegedre a fogolytáborba. (Szeged Csillag Börtön fogolytáborába.) Több somogyjádi is volt köztük. Ott édesapám fej-tifuszt, később has-tifuszt kapott. Sajnos sehol nem találtuk, értesítést nem kaptunk.
Valószínűleg ott halt meg a fogolytáborban. A rabkórház papja azt mondta egy haza térő fogoly katonának, hogy beszélt apámmal a kórházban. nem tudja ő sem, hogy hová került, de a dögcédulája ott maradt az ágya fölött a falon. Látta. Ha meghalt volna, akkor azt levették volna. Reménykedtünk. De mégsem így történhetett, mert B. Pista bátyám, aki hazakerült, ő mondta, hogy ott halt meg. Később kárpótláskor írtunk a levéltáros papnak, aki megírta, hogy Szegeden volt és ott is halt meg.

Akik hazakerültek beszélték, hogy nagyon sokukat el sem temették. Ugyanis a folyóra volt építve a wc-jük, amolyan fabódé. Aki annyira legyengült és beteg volt, beleesett a vízbe és az elsodorta magával... . Elképzelhető, hogy szegény apám is így járt?! Sajnos az akkori körülményekről nem tudunk meg semmi közelebbit.

A 90-es évek elején kért kárpótlás ügyintézése során kapott igazolás szerint kényszermunkát végeztettek velük és 1945. április 10-én hunyt el Szegeden vérhas fertőzés következtében. Szegeden a Belvárosi temetőben nyugszik.

2012. szeptember 3. (F.K.):

A Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály honlapján (http://www.hadisir.hu) adatok megerősítik, hogy Ambrus Lajos 1945. április 10-én hunyt el a szegedi Csillag Börtön hadifogoly-táborában.

Ambrus Lajos (Somogyjád) - (forrás: http://www.hadisir.hu)

Hozzátartozót, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

Hozzátartozót, közeli ismerőst, nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Bogdán István 1919. szeptember 15-én született Eddén (édesanyja neve: Bogdán Mária).

A háború ideje alatt tartalékos honvédként szolgált a IV. utász zászlóaljnál. Orosz hadműveleti területen tűnt el 1943. május 20-án.  A somogyjádi halotti anyakönyvek 12/1971. számú bejegyzése alapján, 1971. május 20. nyilvánították holttá.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Császár István 1908. február 11-én született Kaposmérőben (anyja neve: Szerecz Mária). 1930. április 13-án kötött házasságot Guzslován Máriával, ekkor már Somogyjádon, Magyaróvölgy pusztán élt. Foglalkozása: földmíves volt.

A háború idején honvédként szolgált a Magyar királyi "Nagy Lajos király" 6. honvéd gyalogezred, II. zászlóaljában. A veszteség ideje nem ismert pontosan 1944. december 1.- 1944. december 31. között, helye Valkó. (forrás: http://www.hadisir.hu)

"Császár István 1909-ben (?) született. Közvetlen leszármazottját nem találtunk. A visszaemlékező, a nagynénjétől hallott a háborús áldozatról, aki annak férje volt. Az emlékező úgy tudja, hogy egészségügyi alkalmatlansága ellenére hívták be katonának. A háborúban Gödöllő környékén (Valkónál) aknatámadás során vesztette életét. Nagynénje hazahozatta (emlékei szerint több napon keresztül tartott a hosszú út, amit lovaskocsival tettek meg) férje holttestét, hogy hazai földbe temethesse el. A somogyvári temetőben helyezték végső nyugalomra, mivel gyermekkorát Somogyvár környéki tanyákon töltötte." (1)

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005)

Csontos Zoltánné, a háborús hős özvegyének és Szentpáli Imréné, az elhunyt leányának visszaemlékezése

Csontos Zoltán 1908. február 8-án született Somogysámsonban, Csontos Zoltán és Sárdi Erzsébet gyermekeként.

1943-ban vonult be katonának Nagyatádra, később Pécsett is szolgált. Kétszer haza is jött. Csak úgy gyalogosan (Kovács Jóskával, aki mernyei lakos volt). Könyörögtünk neki, hogy ne menjen vissza, de nem merte megtenni. Kovács J. 1947-ben hazakerült: tőle tudjuk, hogy Gödöllőn voltak fogságban. Majd elvitték őket Budapestre. Sánta J.né vette fel azt a cédulát, amelyet kidobott a vagonból. Kérte őt, hogy értesítse a családját. Azután Nyíregyháza környékéről is hasonló módon jött levél. De nem tudták, hogy hova viszik őket. Ott megbetegedett s " hétfőn meghalt-pénteken már el is temették: gödörbe tették" - közölte Kovács J. Kértem tőle, hogy jöjjön el egyszer Somogyjádra, mondjon el mindent részletesen, de nem jött össze.

Csontos Zoltán honvédként szolgált a IV. utász zászlóaljban. A Somogy-megye a II. világháborúban c. könyvben: "1944. december 15. hősi halott" megjegyzéssel szerepel a neve. Valójában 1944. december 8-án orosz hadifogságba esett Isaszegnél.

Fogságának helye: 299/4. hadifogoly tábor, ZALATOJE POLJE (Ukrán SZSZK-Krim félsziget-Zolotoje pole)

1945. április 23-án hunyt el a 299/4. hadifogoly táborban. Temetésének helye: 299/4. hadifogoly tábor temetője, ZALATOJE POLJE

Forrás: www.katonakagulagon.hu

Csontos Zoltán (Somogyjád) húsvéti üdvözlete családjának a frontról, 1944

Testvére Vörös Gyuláné (sz. Csima Julianna) és annak leánya M.né Vörös Júlia emlékeznek vissza a háborús hősre

Csima János 1913. június 11-én született Somodorban, Csima Sándor és Illés Borbála gyermekeként.

Csima József és Csima János testvérek, mindketten háborús hősök. Jóformán semmi közelebbit nem tudnak, illetve nem hallottak felőlük. Csak annyit, hogy "egyszerre lettek elföldelve".

Testvére Vörös Gyuláné (sz. Csima Julianna) és annak leánya M.né Vörös Júlia emlékeznek vissza a háborús hősre

Csima József és Csima János testvérek, mindketten háborús hősök. Jóformán semmi közelebbit nem tudnak, illetve nem hallottak felőlük. Csak annyit, hogy "egyszerre lettek elföldelve".

Csima József 1924. március 7-én született Somogyjádon, Csima Sándor és Illés Borbála gyermekeként.

A halotti anyakönyvi bejegyzés (Pk51.121/1980/4 számú bejegyzés 3/1981) a halálának időpontjául 1944. december 15-ét jelöli meg.

Hozzátartozót, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Hozzátartozót, közeli ismerőst nem találtunk.

Fényes Sámuel 1882-ban született Szécsiszigeten (Zala megye), Friedenthal Ignác és Maulner Júlia gyermekeként.

Foglalkozása: kereskedelemmel foglalkozott Somogyjádon - Borközvetítés (1927-)

Felesége: Mechanszker Szidónia (1879-ben született Dobri községben (Zala megye), Mesansker Henrik - Dreiniger Johanna), Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Fényes Ilona (1910-1934), Fényes Klára (1915-?)

A II. világháború alatt 1944-ben deportálták őket zsidó származásuk miatt.

Hozzátartozót, közeli ismerőst, nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Fried Ilona 1898. október 1-én született Nagykárolyban, Fried Vilmos és Krausz Amália gyermekeként.

A levéltári adatok alapján 1944. augusztus 15-én deportálták zsidó származása miatt Auswitzba. A Kaposvári Járásbíróság pk. 10248.1948.4 számú végzéssel holttá nyilvánította.

Füki Lajos 1919. augusztus 17-én született Somogyjádon, Füki József és László Julianna gyermekeként.

Felesége: Sárdi Rózsa, Zimányban éltek.

A háború idején tizedesként szolgált a IV. utász zászlóaljnál.1943. január 16-án eltűnta Don menti harcokban az szovjet fronton. A Kaposvári Járásbíróság Pk. 21.730/1955/2 számú végzésében holttá nyilvánította. A halál időpontjának 1943. február 15-ét jelölte meg.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005)

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Gazda László 1921. február 24-én született Somogyjádon, Gazda Sándor és Szabó Rozália gyermekeként. Testvérbátyáról ennyi év után sem tud meghatottság nélkül beszélni...Beszélgetésünk során előkerül a bevonulásának emlékére írt vers. 1939. október 1-én Írta Somogyjádon, ekkor vonult be Baja-ra az utászokhoz (a 10. könnyű hadosztályhoz honvédnak) nagyon fiatalon.Ezután 1941. március 15-én (katonaruhában) volt az esküvője Györék Eszterrel. 1942-ben került ki a frontra édesapánkkal együtt, ugyanis édesapánk Gazda Sándor is katona lett. Ő Osztrogozsszk-ban szolgált, ahol a malom üzemeltetését végezte.

Szekeres Sándorné (született: Gazda Éva) visszaemlékezése testvérére: "Édesapánk megkérte a zászlóalj parancsnokát, hogy a testvéremet is ide helyezzék. Így is történt, együtt dolgoztak és látták el lisztel a hadsereget. Lo. ho. sütőzászlóaljnál szolgáltak. Édesapám, 1943. körül hazajött szabadságra. Szerette volna, ha előbb a bátyám jöhet el, mivel 1942. augusztusában fia született (ifj. Gazda László ma is Somogyjádon él), de ezt nem engedélyezték. Abban maradtak, hogy majd ő is jöhet utána (esetleg itthon váltják egymást)."

"Közben 1943. januárjában megtörtént a "visszavonulás" - de testvére nem tudott hazajönni és meglátogatni kisfiát, édesapja pedig nem tudott visszamenni. Gazda László és társai teherautóval utaztak, majd "beleszaladtak" az orosz katonákba és fogságba estek. Fogságba esésének ideje 1943. január 17-ét, helye pedig Petrenkovo."

"Fekete József, amikor hazakerült a fogságból , azt mesélte édesapánknak, hogy Laci egy másik lágerba került."

"Később megbetegedett, kórházba vitték, majd ott valószínűleg meghalt. (Valamilyen járványos betegségben). Ezt édesapám volt parancsnoka, egy Selymes nevű, aki később Pécsett főiskolai tanár lett, üzente meg nekünk."

Több fénykép és levél őrzi Gazda László emlékét. A halotti anyakönyvi kivonat szerint holttá nyilvánítása a somogyjádi halotti anyakönyvben a 18/1974. szám alatt található.

Gazda László bevonulásának emlékére írt verse (Somogyjád, 1939)

Gazda Sándor (nyírfakérekből készült) levelezőlapja lányának, Oroszország, 1942.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005) - Testvére Szekeres Sándorné (született: Gazda Éva) emlékezik vissza.

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Özvegy Torma Sándorné (sz.: Györék Olga) visszaemlékezése édesapjára

Édesapám Gigei Györék János 1900. május 16-án született Somogyjádon (édesanyja neve. Pettendi Rozália).

1942-ben vonult be először Lengyeltótiba, majd kivitték a frontra. Rendfokozata: c. tizedes, alakulata: 10. könnyű hadosztály ko. géppuskás század. Karácsonykor itthon volt. A budapesti rokonok is kérték, hogy ne menjen vissza! De ő kötelességtudó (korábban leventeoktatóként dolgozott itthon), fegyelmezett, katonás ember volt. Parancsnoka többször is megbízta, Kurdra és Serbakovba vitte a jelentéseket. 1943. januárjában, a nagy visszavonuláskor esett el, 42 éves volt ekkor.

A háború idején cimzetes tizedesként szolgált a 10. könnyű hadosztály, géppuskás századában. 1943. január 16-án hősi halált halt Blischinél (Liszki), haslövés érte. A holttá nyilvánításban viszont (1971./15 szám alatt) a halál időpontjául 1943. február 15-ét jelöli meg.

1945. év őszén a somogyjádi református lelkész, Izsák Aladár hálaadó istentisztelet keretein belül "Vitézségért" emlékérmet nyújtott át G. Györék János özvegyének, férje háborúban tanúsított hősi helytállásáért.

Györék János (Somogyjád) Torma Sándorhoz (vejéhez) írt tábori levelezőlapja, 1942

G. Györék János (Somogyjád) elismerő kitüntetése, "Vitézségért"

2012. szeptember 1. (F.K.)

Hozzátartozót, közeli ismerőst, nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Hajas Vendel 1918-ban született Eddén, Hajas Vendel és Ambrusics Mária gyermekeként.

1944. december 3-án egy lövés következtében életét vesztette (Alsóalap, Fejér megye), ezt a Lengyeltóti Járásbíróság Pk. 915.195/2 számú végzésében is megerősíti. Sajnos nem rendelkezünk egyéb információval a háborús áldozatról.

Hozzátartozót, közeli ismerőst, nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Hegedüs Sándor 1905. november 26-án született Eddén, más forrás alapján 1904. február 25-én Kolosvárott (édesanyja neve: Gaál Anna).

A háború ideje alatt karpaszományos tizedesként szolgált az V. fogatos vontató osztálynál. Veszteség ideje: 1945. január 21. Az anyakönyv tanúsága szerint, az 52.188/1971/6-os számú holttá nyilvánítási végzésben a halálának időpontját 1944. október 15-ben jelöli meg.

2012. szeptember 1.(F.K.):

A Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály honlapján (http://www.hadisir.hu) található adatok alapján Hegedűs Sándor légnyomás következtében hunyt el és Budapesten a XII. kerületben temették el.

Hegedűs Sándor (Somogyjád) - (forrás: http://www.hadisir.hu)

Emlékül elmondta: Horváth Verona, a háborús hős testvére

Bátyám, Horváth Ferenc 1914. augusztus 15-én született. Összesen öten voltunk testvérek (a 11 született gyerekből). Ő volt a legfiatalabb bátyám. Amikor kitört a háború, behívták újra, a frontra került. Egyszer haza is jöhetett karácsonyra, szabadságra. Mikor visszament, pont akkor volt egy nagy csata. Orosz fogságba került. Kaptunk is tőle levelezőlapot, abban írta, hogy "hála Isten, fogságba kerültem, jól vagyok". Azóta semmit nem hallottunk róla. elvittük a levelet az itteni gyógyszerészhez, az megállapította, hogy Tambovból jött a levél. Ebből gondoljuk, hogy az ottani lágerben lehetett.

Azután egy somogysárdi katona hazajött, elmentünk hozzá, hisz ott rokonaink éltek. Ő azt mesélte, hogy nagyon beteg volt... . A család csak várta, várta... . Nem is volt se nősülés, se férjhez-menés, ezért is maradtam pártában, illetve Imre bátyám ezért nem nősült meg.

Ferenc bátyám nagyon muzikális ember volt. Sok hangszeren tudott játszani, már kicsi korától kezdve: citerán, hegedűn, trombitán, furulyán, harmonikán, zongorán. Amikor először bekerült katonának - a kaposvári Baross-laktanyába - az ezred dobosa felismerte tehetségét, bevették a zenekarba. (Alighanem furulyázott.) Itthon is volt zenekara:

Somogyjádi zenekar (Horváth Ferenc (Somogyjád) középen)

 Végtelenül kedves, barátságos ember volt. Szegény, cseléd származású család voltunk, de szeretetben éltünk. Ma sem tudom feledni testvéremet: örökös fájdalom és bánat van a szívemben, hiszen már csak egyedül én élek a családból.

Horváth Ferenc halálának időpontjául a Pk. 21.633/1962/5 végzési szám 1943. február 15-ét jelöli meg.

2012. szeptember 4. (F.K.):

Hozzátartozót, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emlékművön:

Hozzátartozót, közeli ismerőst, nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Kazi Sándor 1919. február 27-én született Somogyjádon, Kazi Imre és Harangozó Teréz gyermekeként.

Felesége: Nagy Erzsébet (1925-?, Nagy József-Csont Julianna), 1942-ben kötöttek házasságot Somogyjádon. 

A háború alatt honvédként szolgált a IV. utász zászlóalj, II. századában. Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda II. világháborús nyilvántartása szerint (az orosz államtól kapott adatok alapján) Kazi Sándor 1944. november 13-án esett hadifogságba g.Solt-nál. Az "é.g.5138" táborban hunyt el 1945. április 22-én, temetésének helye: "kl. é.g.5138, kv.1, m.16".

Hozzátartozót, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Az elhunytról Koncz József, a háborús hős fia mesélt

Koncz Lajos 1912. június 1-én született, Somogyjádon (édesanyja neve: Bán Katalin). A család illetve a hozzátartozók csak arra a végzésre emlékeznek, amit 1959. június 19-én adott ki a Kaposvári Járási Bíróság.

A fenn említett végzés szerint Koncz Lajos 1942. október 8. napján vonult be katonának Nyíregyháza-ra. A keleti hadszíntérre került, ahonnan utolsó levelét 1943. januárjában írta feleségének. A Vöröskereszt értesítése szerint 1943. január 13-i orosz áttörés során tűnt el a Donn-környéki harcokban.

A Járás Bíróság ezen tények alapján, halálának idejéül 1943. február 15. napját állapította meg 1959. június 19-i végzésében.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Kovács Szabó József 1907. szeptember 2-án született Somogyjádon, Kovács Szabó Kálmán és Nagy Zsófia gyermekeként.

"Tényleges katonaidejét Nagykanizsán töltötte, "bojtos" lövész volt. Később az erdélyi, felvidéki és a délvidéki bevonuláson is részt vett. A háború idején honvédként szolgált (1942. szeptember 9-étől kezdve). Utolsó alkalommal a SAS behívóját követően Ungvárra került, a páncéltörőkkel együtt ment ki a frontra." (1)

"A nyírbátori református tanító, Oláh Tibor zászlós parancsnok hírvivő lovászaként szolgált. 1943. január 12-én látták utoljára egy Kolomojzevo nevű faluban, ahol valószínűleg fogságba eshetett. Későbbi sorsáról, halálának körülményeiről többet nem tudunk, fogságba eshetett, meghalt esetleg eltűnt." (1)

A Központi Irattár adatai alapján tartalékos honvéd rendfokozatban szolgált a 24. honvéd gyalogezred I. zászlóaljban. 1943. január 19-én eltűnt Ostrogozsszk térségében. A család a háború után Oláh Tibor parancsnoktól kapott értesült arról, hogy 1943. májusának elején szeretett családtagjuk életét vesztette. 1965. június 10-én nyilvánították hivatalosan halottá a 12/1965. számú határozattal.

Kovács Szabó József (Somogyjád) lovával katonatársai közt

Kovács Szabó József (Somogyjád) -középen- katonatársaival

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005) - Közeli hozzátartozóinak emlékei: Ifj. Kovács Szabó József és Radák Józsefné (sz. Kovács Sz. Eszter) testvérek

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Hozzátartozót, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

___________________________________________________________________

2012. szeptember 5. (F.K.):

Krammer Ferenc 1909-ben született Várdán, Krammer György és Takács Katalin gyermekeként.

Felesége: Vincze Erzsébet ()

Gyermekeik: ?

A háború alatt címzetes tizedesként szolgált a Magyar királyi "Nagy Lajos király" 6. honvéd gyalogezred, II. zászlóaljában. 1944. november 17-én délben vesztette életét Csákóhegynél fejsérülés következtében. Még ugyanezen a napon eltemették a következő helyen: Szt. György major kelet 222-223 m.p.

Krammer Ferenc (forrás: http://www.hadisir.hu)

Molnár Lajos, a háborús hős testvérének visszaemlékezése alapján

Molnár István 1922. május 31-én született, Molnár István és Németh Julianna gyermekeként.

Molnár Lajos, a Somogyjádon élő testvér, csak annyit tudott róla, hogy 1942-ben vonult be tényleges katonának Pécsre, a híradósokhoz. Egyszer szabadságra itthon volt. Utána kikerült a frontra. Majd a visszavonuláskor, állítólag Budapesten, egy légitámadás során életét vesztette. (A hozzátartozó nem tudja, hol temették el szerettét). - Ezt az információt a háborúból Somogyjádra hazatérő Mihályka József (azóta már ő is elhunyt) közölte a családdal.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Emlékül elmondta: Tormáné Mulik Márta, a háborús hős unokája

Mulik Sándor, nagyapám 1909. január 30-án született Nyírmártonfava-n. Ha ismeretlenekkel találkozom, a bemutatkozáskor gyakran értetlenül néznek rám, nevem hallatán: Múli, Mullik, Múllik. NEM! Mulik, betűzöm, lassan: M, U, L, I, K. Milyen furcsa nem is igen hallottunk ilyen nevet -mondják többen-. Valóban furcsa és ritka nevet örököltem. Somogy megyében családomon kívül nem is viseli más, a Dunántúlon is csak elvétve fordul elő.

-Ilyen előzmények után kezdünk emlékezni Mulik Sándorra, a II. világháború idején agyonlőtt nagypapáról, az unoka: Tormáné Mulik Mártával:

Édesapám, Nyírmártonfalva-n, egy Debrecen melletti kis faluban született. Nehéz volt a megélhetés, rossz volt a föld minősége, szeszélyes időjárás uralkodott azon a területen. ezért, szülei (az én nagyszüleim) úgy döntöttek, hogy négy gyermekük lovaskocsira pakolva átköltöznek szerencsét próbálni. Így kerültek Somogy megyébe, Somogyjádra. Nagyapám már ekkor katonaviselt ember volt és a varga-csizmadia mesterséget is kitanulta. Kezdetben bérlőként laktak a faluban , majd lassacskán gyarapodva, saját házat is tudtak vásárolni. Nagyszüleim, édesapám, annak két nővére és öccse az egyszerű emberek dolgos, de békés életét élték.

Nagyot fordult a világ, amikor kitört a II. világháború, amely hazánkat sem kerülhette el. Somogyjádot ugyan nem érte el közvetlenül a frontvonal, de azért itt is voltak kitelepítések. Nálunk is megfordultak német és orosz katonák. Nagyapámról tudták, hogy beszél oroszul, mivel az I. világháború idején ott volt hadifogoly. Amikor egy felderítő csoport Somogyjádra érkezett, tolmácsra volt szükségük, ezért megkeresték őt. Vállalta a feladatot és elment "útbaigazítani". Nem jutottak messzire, mert Osztopán után az ellenség megállította őket. Azt, hogy ott mi és hogyan történt, senki nem tudja biztosan? Nagyanyámat az orosz katonák értesítették, s hozták haza a férje holttestét. Ez 1944. december elején történt. A temetés gyorsan és szűk családi körben történt. Az élet ment tovább, de nagyanyám egészségét felőrölte a hadi özvegyek sanyarú sorsa és öt év múlva ő is elhunyt.

Édesapám nővérei férjhez mentek. Ő is megnősült, öccse hivatásos katona, határőr lett. Nagyapám csak egyetlen unokáját ismerhette meg a nyolcból, nagyanyám is csak kettőt. Mi, a többiek már az 50-es években születtünk, tehát nem ismerhettük őt. De édesapám gyakran mesélt bátyámnak és nekem a nagyszüleinkről, az akkori időkről és ha személyesen nem is, de elbeszélésből ismertem őt. Sajnos édesapám is elment már közülünk és két kisebb gyermekem nem ismerhette meg, de érdeklődésre én is sokat mesélek nekik szüleimről, nagyszüleimről.

Tavaly nyáron Debrecenben jártunk és családommal ellátogattunk Nyírmártonfalva-ra is. Megértették, hogy miért könnyezem és csuklott el oly gyakran a hangom, amikor a falubeliektől érdeklődtem a Mulik-ok felől.

Mustos Dezső emlékezése édesapjára

Még ma is -ennyi év után- elérzékenyülök, ha apám kerül szóba... Mindössze annyit tudok, hogy: 1908. február 16-án született, Mustos Kálmán és Györék makk Erzsébet. 1942. tavaszán, ment katonának a Magyar királyi "Nagy Lajos király" 6. honvéd gyalogezredbe, majd kivitték a frontra. 1943-ban jött a hír, hogy 1943. februárjában Jereszkov-nál eltűnt. Utána semmi hírt nem adott magáról...

Amikor a háborúból megjött egy balatonvilágosi vasutas, akinek elmondása szerint Jereszkovnál meghalt. Édesapám szakács volt, a rangja tizedes.

A kutatás során két adatra is bukkantunk, az egyik szerint "1943. február 9-én eltűnt" (ezt a Központi Irattár dokumentuma is megerősíti).  A másik a Kaposvári Járásbíróság 22.310/1959/2 számú holttá nyilvánítási jegyzőkönyve 1943. február 15-ét jelölte meg halála időpontjának.

Mustos Katalin emlékezése nagyapjára

Gyermekkorát itt töltötte, Somogyjádon, itt járt iskolába. Majd Kaposvárra került, mint hentes inas tanuló, ott is szabadult fel. Hentesként Kaposváron dolgozott. 1942. márciusában vonult be katonának a Kaposvári Tüzér Laktanya 6/II. zászlóaljába, honvéd volt. Nem tudjuk, hogy merre ment, csak annyit, hogy a szintén somogyjádi Csécsi Istvánnal 1943. február 7-én este, a Liski hadifogoly-táborban beszélt utoljára. Több mindenről beszéltek, nem tudni, lehetséges, hogy megemlítette, megpróbál elmenni stb..., de másnap reggelre már nem volt meg.

Évekkel ezelőtt édesapám is többször emlegette, hogy szeretne többet tudni nagyapámról. Én írtam Budapestre a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Levéltárához. Bús alezredes úr levélben válaszolt: Ő annyit írt róla, hogy 1943. szeptember 6-án értesítették a családot, hogy eltűnt. Ennek semmi nyoma sincsen, mi nem kaptunk ilyet, a családból senki sem vett át ilyen értesítést. Ennyi... .

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005)

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Özvegy Horváth Lászlóné (feleség) és Tabi Györgyné (sz. Nagy Gizella) visszaemlékezései

Férjem Nagy József 1913. május 23-án született Polányban, Nagy Mihály és Ladiszlai Teréz gyermekeként. Tényleges katonai szolgálatát 3 éven keresztül a 2. század győri laktanyájában az utászoknál töltötte. 1939. szeptember 19-től kezdődően folyamatosan katonai szolgálatot teljesített. Csak szabadságra jöhetett haza. 1944-ben már csak egy alkalommal volt itthon, még levet sem kaptunk tőle. Kétszer is voltam nála látogatóban Horvátországban.

1944-ben a túrkevei szőnyegbombázás után haza menekült. 1944. december 23-án 12 napi gyaloglást követően ért haza. December 25-én pedig már több somogyjádival együtt Jutába ment "igazolásért". Ahonnét, a többiekkel együtt, őt is Szegedre szállították a fogolytáborba. Itt két alkalommal is voltam nála látogatóban. A városi kórház, annyira tele volt a betegekkel, hogy már a Dorozsmai utcai iskolát is a beteg foglyok elszállásolására használtak. Egész télen keresztül a kórházban feküdt. Először 1945. április 5-én voltam nála, alig ismertem meg, annyira le volt gyengülve. A második szegedi látogatásomra, amely 1945. május 6-án volt, már nem találtam a helyén. Addigra (1945. május 4-én) az összes magyar fogolyt továbbszállították Oroszországba. Férjem utolsó találkozásunkkor tudta, hogy nem fog többet haza jönni.

Nagy József (Somogyjád) katonatársai körében - Győr, Teleki laktanya

Hazatérő somogyjádi fogolytársai nehezen csak annyit mondtak, hogy Kurszkban meghalt a férjem. Még a tábori orvoshoz sem mertek elmenni annak ellenére, hogy betegek voltak, mert: "aki oda elment, onnét nem jött soha vissza"... 33 évesen hunyt el.

A Pk. 883/1950/3 számú végzés szerint Nagy József 1946. január 15-én halt meg, Kurszkban. A Központi Irattár a veszteség helyéül Poltavát jelöli meg ok és időpont nélkül.

Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda II. világháborús nyilvántartásában (az orosz államtól kapott adatok alapján) Nagy József 1946. március 13-án hunyt el a "l.145" számú hadifogoly táborban Kurszkban. Temetésének helye: 145. HDF. TÁB. TEMETŐJE, KURSZK 1/28. PARCELLA/SÍR

Hadifogoly temető Kurszk városában, Karl Marx út (http://www.haboruskeresoszolgalat.hu)

Forrás: http://www.katonakagulagon.hu/index.php?page=adatlap&type=prisoner&id=37590

Leánya, Özv. Torma Lászlóné (sz. Nagy Zsófia) visszaemlékezése

Nagy Lajos 1901. július 20-án született Magyaregresen. Mindössze 11 éves voltam, mikor 1944-ben behívták édesapámat, mint tartalékos katonát Kaposvárra a Honvéd Laktanyába, innen Tapolcára vitték. Itthon tartózkodása idején, a jegyző utasítására, több katonatársával együtt Jutába vitték, azzal az ígérettel, hogy "igazolást kapnak, nemzetőrök lesznek...". Ez 1944. december 24-én történt. A valóságban viszont innét a szegedi fogolytáborba szállították őket, ahonnét sok levelet kaptunk tőle. Ezek sajnos már nincsenek meg, de az egyik onnan küldött versére még a mai napon is emlékszem:

Halálának körülményeiről, holttá nyilvánításáról semmit nem tudunk, csak annyit, hogy 1945. júniusában, valószínűleg a túlzsúfolt táborban tifuszban halhatott meg Szegeden.

Nagy László 1920. november 11-én született Somogyjádhoz tartozó Galambospusztán, Nagy József uradalmi írnok és Barcák Teréz gyermekeként.

A háború idején őrvezetőként szolgált a magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljnál. 1943. február 5-én duló Don menti harcokban Sztarij Oszkolnál eltűnt.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005)

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Rabi Ferenc 1910. május 26-án született Baracskán (édesanyja neve: Hartner Erzsébet).

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborúban elhunytak tiszteletére felavatott emléktáblán. Valószínűleg azért, mert a község lakói emlékeztek rá, hogy a háborúban ő is katona volt. Mivel többek között ő sem jött haza Somogyjádra a háború után, a falu lakói abban a tévedésben voltak, hogy ő is életét vesztette. Kutatásaink során azonban kiderült, hogy már korábban visszatért szülőfalujába, Baracskára. Tudomásunk szerint 1978. július 1-én hunyt el Budapesten. Mindezeket egy Somogyjádon ma is élő közeli hozzátartozója is megerősítette.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Hozzátartozót, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Rujas István 1910-ben született Somogysárdon (?).

A háború idején honvédként szolgált, 1944. december 23-án esett orosz hadifogságba Budapesten. Az "l.159/17" táborban hunyt el 1946. július 25-én, temetésének helye: "kl. l. 159/17". 

(A 159. számú tábor temetője Odessza város Malinovszky kerületében Promiszkova utca 65. szám alatti régi köztemetőben található. 204 magyar hadifogoly lett itt eltemetve, állapota rendezetlen.)

Forrás:

1.: Új Dunántúli Napló hadifogoly lista - LINK

Hozzátartozót, közeli ismerőst nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Simon Györgyné 1863-ban született, Visnyei József és Lampert Terézia gyermekeként.

Férje: Simon György, Eddén éltek.

1945. január 20-án hősi halált halt. A hiányos nyilvántartás miatt sajnos nem rendelkezünk egyéb információval a háborús áldozatról.

A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály honlapján (http://www.hadisir.hu) található adatok alapján Simon Gyula 1912. május 26-án született Várdán, Simon Sándor és Csordás Rozália gyermekeként.

Felesége: Toma Gy. Rozália

Az elhunytról Sleinicz József, a háborús hős fia mesélt

Édesapám Sleinicz István 1907-ben született (édesanyja neve: Csonka Anna). Egészen kisgyermek voltam, de rá emlékezve még mai is az öröm és bánat szorítja el a szívemet.Bánat, mert árván nőttem fel, a háború idején többször bevonultatták, csekély örömöm akkor volt, amikor haza, haza jött és ha rövid ideig is de velünk volt.

Katonáskodott, Erdélyben, Újvidéken, ahonnan jöttek a levelek... . Utoljára 1944. júliusában vonult be, aratáskor (szinte a búzaföldről, a kaszát letéve indult el), SAS behívó parancsra. Édesanyám (egy szintén katonafeleséggel) ment utána 1944. őszén Seregélyesre, meglátogatni, egy kis hazait vitt utána. Ez volt az utolsó találkozásuk. Fogságba eséséről és az utána történtekről keveset tudunk... . Hazatérő somogyjádi bajtársai közül, Vincze István, Birkás János akkori elmondása szerint, Budapest környékén estek hadifogságba, majd a szegedi gyűjtőtáborba kerültek. Onnan a frontra vitték őket (A válogatás család módon történt: "azok mehettek előbb haza, akik betegek, majd később pedig, akik épek". Ők nem mertek beteget jelenteni, mert rosszat sejtettek. Így a frontra kerültek, pedig már édesapámat is kerülgette a járvány...). Aztán a szomorú valóság: 1946. február 15-i levélben közlemény: holttá-nyilvánítás.

A mély seb nehezen gyógyul... . 2001-ben a Honvédelmi Minisztérium központi irattárát kerestük meg, hogy közelebb információt kapjunk édesapámról, hogy gyermekemnek, unokámnak tudjak mondani valamit rá emlékezve. A várt értesítést 2001. december 12-i keltezéssel megkaptuk, amit nagy köszönettel vettünk. Sajnos a tartalma mai is fájdalmas, de legalább bizonyság...

Rá gondolva előkerül a Kurszki területen felállított emlékhely fotója: "tudjuk, hogy merre nyugszik".

Hadifogoly temető Kurszk városában, Karl Marx út (http://www.haboruskeresoszolgalat.hu)

Az Orosz Föderációtól kapott hadifogoly-nyilvántartás szerint a 10. tüzérosztály állományában szolgált. 1944. december 1-én Budafokon szovjet hadifogságba esett. 1946. február 4-én temették el a 145. számú tábor temetőjében, mely Kurszkban található ("A mellékelt fotóról készült fénymásolat a temetőnek az emlékművét ábrázolja, ahol édesapám is nyugszik").

Hozzátartozót, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Szabó Imre 1910. június 5-én született Somogyjádon, Szabó György és Horváth Zsófia gyermekeként.

A háború idején honvédként szolgált a 9. könnyű hadosztály törzsében. 1943. január 2-án tűnt el. A hiányos nyilvántartás miatt nem rendelkezünk egyéb információval a háborúban eltűntről.

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005)

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Hozzátartozót, közeli ismerőst nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Szabó József 1906-ban született (édesanyja neve: Mihály Rozália).

A háború idején honvédként szolgált. 1940. december 30-án hősi halált halt. A hiányos nyilvántartás miatt sajnos nem rendelkezünk egyéb információval a háborús hősről.

Hozzátartozó, közeli ismerőst, anyakönyvi adatokat nem találtunk.

Neve szerepel a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.