Szaka Lajos 1892. június 9-én született Somogyjádon, Szaka Mária gyermekként. 

Az I. világháborúban póttartalékosként szolgált a Császári és Királyi 19. gyalogezred, III. tartalékszázadában. 1915-ben esett hadifogságba a szerb harctéren, fogságának helye: Nis (Szerbia).

Forrás: Verlustliste ausgegeben am

Felesége: Czigány Katalin (1900-1965), 1920-ban kötöttek házasságot Lengyeltótiban, Somogyjádon a Lenin utca **. szám alatt éltek.

Gyermekeik: Szaka Ilona (1922-?)

1964. május 7-én hunyt el "érelmeszesedés" következtében, sírja a Somogyjádi temetőben található.

Szaka Lajos és Czigány Katalin sírja (Somogyjád)

Székely Erzsébet 1887. április 9-én született Marosvásárhelyen.

"Életében - kifelé - nincs semmi feltűnő esemény, bár már kora gyermekségében úgy látszott, hogy életútja messzire el akar lendülni családjának - a patrícius polgári családnak - megszokott egyenesétől. A kislány ugyanis hároméves korában... balerina hajlamokat mutatott. Úgy kezdődött, hogy az érzékeny alkatú gyermeket - aki szüleinek ötödik (legkisebb) gyermeke volt, s aki a járványban meghalt négy testvére után egyedül maradt életben - szülei érthető nagy gonddal, nem kis aggodalommal nevelgetvén, minden évben egy erdélyi fürdőhelyre vitték nyaralni. A kislány 4-5 éves korában a fürdő sétányán leült szembe a zenepavilonnal, ahol addig nézte és hallgatta a zenészek játékát, míg egyszer csak felállott, hajladozni, szökellni és forogni kezdett, önfeledten, nem törődve a feléje gyűrűző fürdőközönséggel. Hogy megkezdte, így ment ez nap-nap után, sőt évről évre. A „táncfantáziának” mindegy volt, hogy a muzsikusok a „Ritka búza, ritka árpát”, avagy a Semiramis-nyitányt játszották, vagy a Barcarolát a Hoffmann meséiből, a gyermek bizonyosan minden értelem nélkül, de ritmussal és könnyedén libegett a dallamokra, s mozdulatai az ütembe illettek. Nagy népszerűségre tett szert szokatlan teljesítményével, s tán hatéves lehetett, mikor egy őszes hajú úr, aki többnyire szürke cilindert viselt és vékony aranyláncon csiptetőt, vele akarta a fürdői Anna-bált megnyitni. Édesanyja beleegyezett ugyan a kérésbe, de amikor a gyermek fehér ruhájában szélviharban cikázó és sodródó pillangóként végigpolkázta kézen fogva a szürke úrral a báltermet, s így kívánság szerint megnyitották a bált, feladatának megfelelve már mehetett is haza aludni, mert kilenc óra volt, lefekvésének ideje. Ez a viharzó táncolás mégis lassan abbamaradt. A kislány, ahogy nőtt, magától letett róla, nem produkálta magát idegenek előtt. Ám a benne nyugtalankodó láng más irányba lobbant fel. Harmadik polgárista korában a marosvásárhelyi szentferencrendi zárda két iskolaterme kizárólag az ő rajzaival és festményeivel telt meg. Ez feltűnt Maros-Torda vármegye akkori főispánjának: Sándor Jánosnak, aki lelkesen próbálta rábírni a szülőket, hogy egyezzenek bele a leányka művészi kiképeztetésébe. A főispán hajlandó lett volna vállalni a dolog megindítását, és egész végig való pártfogolását. Hosszabb habozás és a háziorvossal való tárgyalás után a szülők mégis letettek a nemes főispán ajánlatáról, akkori felfogás szerint úgy vélvén, hogy a görnyedő munka árthat a serdülő kislány egészségének. Valamit azonban mégis kezdeni kellett a polgári iskola elvégzése után, mert a leányka, mint mondani szokták, „játszva tanult”, s az akkori minősítés szerint „tiszta kitűnő” osztályzatokat szerzett, holott közben sokat festett és sokat zongorázott. Abban az időben sok választás nem volt, bizonyítványai alapján felvették az ország két tanítóképzőjébe, melyek közül hegyi levegője miatt Sepsiszentgyörgyöt választották. Itt tökéletesen kierősödve és kifejlődve egy újabb művészi kiképeztetés lehetősége merült fel a pártfogók részéről: a zene- akadémiai. Ennek azonban egy egészen váratlan fordulat állott útjába: a leányka III. éves képzős korában menyasszony lett, s ezzel sorsa eldőlt. A színtiszta „kitűnő” tanítónői oklevelet még megszerezte, s azután pár hónapi háztartási előtanulmány után férjhez ment az ország másik végébe: Marosvásárhelyről Somogyjádra.

Akár be is fejezhetők itt az életrajzot, mert erre az asszonyi életre legjellemzőbbet a falusi nép helyes ösztöne mondta ki ezzel a megjegyzéssel: a falu úriaszszonyai közül a legkevesebbet a tiszteletes asszonyt lehet az utcán látni. Igazuk volt: a templom az udvarban emelkedett a fenyők között, tehát ide se az utcán keresztül vezetett az út. A fiatalasszonynak, ha ideje engedte, más irányú bolyongásai voltak. Harmadik gyermeke délutáni altatása közben újra kezébe vette a ceruzát. Rajzolt, de most már szavakkal. És „Tánc”-ot írt meg, de nem olyant, amilyent ő járt apró korában a báznai zenepavillon előtt, hanem a szimbolikus cím mögött emberek táncoltatták meg egymást. Életének ezt az első novelláját az Új Idők közölte az 1916. évi július 2-iki (XXII. évfolyam 28. szám) számában. Ezt követte azután a többi: A probléma, Buton, Két csésze kávé szűrve, Balatoni halásztanya, Meseország, Kereszt (mely francia nyelven is megjelent egy magyar írónőkről összeállított antológiában), A vén kőszívű (mely pályadíjat nyert a Pesti Hírlap 1917. évi tárcapályázatán), Elkésett emberek (mely az Új Idők novellapályázatán a zsűri által döntőbe kiválasztott 10 legjobb elbeszélés között volt), Piros falevél, Titokzatos utak, és a többi, vagy két-három vaskos kötetre való novella, mind az Új Időkben, Pesti Hírlapban, Protestáns Szemlében, Kálvinista Szemlében, Református Életben, Magyar Nők Lapjában, a régi, Szabóné Nogál Janka szerkesztésében megjelenő Divatszalonban * s még néhány budapesti lapban. Az Új Magyarság 1941-ben folytatásokban közölte Aranytrónus című regényét, és ma is van még kéziratban eddig még ki nem adott regénye. Nem sokat írt. Mint saját maga meggyőződött róla: elsősorban anya volt, s csak azután író. Anyai feladatai, gondjai, örömei, fáradalmai s aggodalmai lekötötték idejét, energiáját, s betöltötték a lelkét, egész életét. Mindamellett nem tett le soha egészen e szelíd, kis kirándulásairól az irodalom berkeibe, bár néha kedvét szegték, visszafogták... Volt egy időszak, mikor a kiadók, szerkesztők a vaskosabb, vérmesebb, merészebb mondanivalókat keresték, s az írónőnek azt ajánlották, hogy nyomja meg jobban a tollat, nem kell ennyi elvontság, lélekanalízis és fehérség, ez inkább az északi népeknek való, vagy a németeknek, nem nekünk... Az írónő nem nyomta meg jobban a tollat, hanem letette. De reméli, hogy nem örökre. Hiszi, hogy tévedhetnek a szerkesztők is éppúgy, mint a színigazgatók, amikor lebecsülik olvasóik, illetve közönségük művészi igényeit, s csak könnyen szórakoztató csemegét akarnak elébük tálalni.

Mint papné fiatalkorában a falu menyecskéiből női énekkart szervezett két szólamra, melyet később az új fiatal tanítónak átadott. Dr. Antal Géza püspök úr pedig megbízta a dunántúli egyházkerület papnészövetségének főtitkári tisztségével, melyről 1941-ben, egészségi okokból - egy műtét után - lemondott. Többször felolvasott nőegyletek felkérésére és a magyar rádióban is. Ennyi, ami vele életében történt. Az életpálya vonala, íme, visszahajolt az ősi egyenesbe: anya, feleség, háziasszony maradt, híven a hagyományhoz felolvadt a családi életben." #1

Férje: Izsák Aladár (1881-1970), 1907-ben kötöttek házasságot Marosvásárhelyen.

Gyermekeik: Izsák Aladár (1908-1947), Izsák Magdolna (1911-1971) és Izsák László (1915-?)

Izsák Aladár és Székely Erzsébet sírja (Somogyjád)

#1 Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai

Szita József 1889-ben született Somogyjádon, Szita József és Borbás Julianna gyermekeként.

Felesége: Ábrahám Mária

Az I. világháborúban őrvezető címzetes tizedes szolgált a Császári és Királyi 23. gyalogezred, 15. századánál,1914-ben megsebesült, majd felépülése után 1915. tavaszán eltűnt az orosz harctéren.

Holttá nyilvánítása bírói végzés alapján történt 1923-ban (Lengyeltóti Járásbíróság Pk. 971/3/1923 számú határozata), mely a halál időpontját 1917. december 31. határozza meg

Forrás: 1. Verlustliste ausgegeben am). 2. Somogyjádi halotti anyakönyvek (1923)

Szita István 1891-ben született Somogyjádon, Szita József és Borbás Julianna gyermekeként.

Az I. világháború alatt népfelkelő őrvezetőként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 1. géppuskás századánál. valamikor a háború végén megsebesült.

Forrás: Verlustliste ausgegeben am (1/39144) publ.: 1919. január 29.

Felesége: Háncs Mária (1898-1980), 1919-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: ?

1945-ben hunyt el sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Szita János és Háncs Mária sírja (Somogyjád)

Szőnyi István

Foglalkozása: Iskola tanító - A jádi református iskolának tanítója (1771-ben már bíztosan - 1773 vagy 1776).

Szolgálati helyei:

1767 Balatonhenye
1773– Somogyjád
1776–1781 Szabás, praeorans rektor
1793 előtt vacans
1793–1803 Szörény, praeorans rektor

Szaka József 1922. január 25-én született Somogyjádon, Szaka József és Magyar Mária gyermekeként.

A II. világháború alatt honvédként szolgált, 1944-ben szovjet hadifogságba esett Budapestnél. Fogságának a helye: 410. számú hadifogolytábor (Belorusz SZSZK--Berjozovka), ahonnan 1948. április 29-én szabadult és  1948. május 1-én tért haza Magyarországra.

Felsége: Orsós Anna (1932-2011), 1950-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

1988-ban hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Szomjú Veronika 1838. április 20-án született Ladon (Magyarlad), Szomjú István (későbbi eddei református tanító) és Both Katalin gyermekeként. Keresztelte Simon Péter magyarladi református lelkész.

Férje: Vikár János (1816-?, Vikár István-Kiss Zsófia), 1856. november 25-én házasodtak Somogyjádon, eskette őket Varga János lelkész, esküvői tanúik Csuzi József és Varga János lelkészek. Vikár János ekkor Hetesi lelkész és ott is éltek 1867-ig.

Gyermekeik: Vikár Katalin (1857-), Vikár Béla (1859-1945), Vikár Gyula (1861-1861), Vikár Gyula Jenő (1862-), Vikár Géza Ödön (1864-), Vikár Ida (1866-1866), Vikár Kálmán Lajos (1867-) és Vikár János (1870-)

"Szomju Veronika gondos édesanya volt, aki a sok gyermek és a még több tennivaló mellett is megmaradt üde léleknek. Nagyon szeretett énekelni, s Vikár Béla tőle örökölhette dalszeretetét. Maga Vikár Béla többször nyilatkozta, hogy: „Édesanyám csinált belőlem folkloristát” " (1)

"Alacsony, sovány, feketebőrű, csillogó sötétszemű, afféle csíkszerű jelenség. Csinos és rém fürge, mint a gyík. Fekete haját koszorúba hordta, később gyöngyös selyem főkötővel takarta, özvegységében "suttvogós" fekete selyemruhában járt.
51 éves korában jutott özvegységre és 33 évig élt még, tehát özvegységében telt el az élete jórésze. Ezalatt lett belőle népdalgyűjtő. 84 éves korában, halála előtt néhány héttel, még eltáncolta a rezgőcsárdást az unokákkal. Ha belefáradt a sok-sok házimunkába, szeretett pihengetni, lustálkodni, egy-két nap ágyban maradni. Ilyenkor kívánta, hogy gyöngéden bánjanak vele, mint a beteggel. Aztán hirtelen felpattant és azt mondta: "Újra kezdjük a cincogást!" és sütött-főzött, gazdaasszonykodott. Nagyon értette.
Szomju Veronika, mint a neve mondja, örökké szomjú volt a dalra. Megtanulta a somogyi dalokat, később szorgalmasan jegyezgette is azokat. Eddei leánykoriban (tehát az 1840-es években) tanult dalokat még az 1900-as években is felidézte. Esténként gyertyavilágnál, frissen metszett lúdtollal Írogatta dirib-darab papírra, irkalapokra ifjúsága népdalemlékeit. Ebben hasonlított Arany Jánoshoz, aki ugyancsak hatvan- hetven éves dalemlékeit írta össze népdalgyűjteményében. Egyébként rokonok voltak. Édesanyja Both Katalin, Bod Péter leszármazottja volt, akárcsak Arany János. Vikár Béla is dicsekedett vele néha-néha.
Szomju Veronika leveleiben többször említette a nagy könyvet, amibe a fiával együtt írta a népdalszövegeket. Ez a könyv eltűnt. A könyvet is, de főleg a dirib-darab lapokat sűrűn küldözgette tudós fiának Budapestre, a parlamentbe és a Tudományos Akadémiára. Minden .leveléhez mellékelt néhány népdalszöveget,'.így nevelgetett fiából, népdal- gyűjtőt." (2)

Somogyországot alig-alig lépte túl özvegy Vikár Jánosné, csak ha fiait látogatta: Bélát Budapesten, és Gézát Sennyeházán, Kisrákoson, Vas megyében. Különben Tinka lányánál lakott Mocsoládon, Hetestől, Eddétől nem messzire. Az 1900-as évek elején több dalt gyűjtött Eddén is, Pl.: Dajkaverseket: Bata Erzsébettől és Orbán Júliától vagy népdalszövegeket, melyek forrásául "Öregapád nótái" (Szomjú Istvántól Vikár Béla nagyapja) jelölte meg. (2)

1922. szeptember 23-án hunyt el Felsőmocsoládon.

Forrás:

1.: http://vikarkutato.hu/?page_id=10

2. Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban

Sztojanovics Mariján 1888. január 29-én született, Sztojanovics Sztankó és Göl Mária gyermekeként.

Az I. világháború alatt póttartalékosként szolgált a Császári és Királyi 12. Ulánus ezredben (1917).

Felesége: Szalai Katalin (1894-1972), 1917. május 6-án kötöttel házasságot Somogyjádon, Magyaróvölgy pusztán éltek, esküvői tanúik: Vincze Lajos és Osztojics György somogyjádi lakosok voltak

Gyermekeik: Sztojanovics János (1918-1918), Sztojanovics Mária (1919-?) Sztojanovics Rozália (1928-?)

Szűcs József 1889-ben született, Szűcs Pál és Kálmán Anna gyermekeként.

Magyaróvölgy pusztán élt.

Az I. világháborúban póttartalékosként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 5. munkásosztagában. 1915. november 15.-én hősi halált halt a Sitna melletti harctéren, az orosz fronton.

Forrás: Verlustliste ausgegeben am (1917), Somogyjádi halotti anyakönyvek (1917)

Takács György 1919. augusztus 25-én született a Somogyjádhoz tartozó Galambos pusztán, Takács János és Kanizslai Rozália gyermekeként.

Felesége: Pécsi Mária (), 1937-ben Mezőcsokonyán kötöttek házasságot, Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Takács József ()

A háború idején honvédként szolgált a IV. utász zászlóaljban. 1944. október 6-án tűnt el Endrődnél. A hiányos nyilvántartás miatt sajnos nem rendelkezünk egyéb információval a háborúban eltűntről. Az 1965-ös halotti anyakönyvi bejegyzés szerint viszont 1944. május 15-én hunyt el ("a kaposvári járásbíróság Pk. 50263/1965-3 számú holtnak nyilvánító végzés"-e alapján).

Neve szerepel a a somogyjádi II. világháborús emléktáblán.

Takács György sírköve (Somogyjád)

Forrás:

1.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005)

2.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Takács István 1892-ben született, Takács István és Rajzdi Rozália gyermekeként. 

Az I. világháborúban őrvezetőként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 1. tábori századában. 1914-ben megsebesült (fejlövés a fülnél) és a dombóvári egyleti tartalék kórházba szállították gyógykezelésre. Később (a halotti anyakönyvi kivonata szerint) 1916. szeptember 26-án hősi halált halt a Pieniaki melletti csatatéren (Galícia). Temetésének a helye: Holubice.

Tamás József 1877. január 9-én született Somogyjádon, Tamás József és Varga Katalin gyermekeként, keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Ujj János-Varga Lídia, Sámson Ferenc-Horváth Klára és Dakos József-Fodor Katalin jádi polgárok.

Felesége: Turós Lídia (1883-1951, Turós Pál-Tamás Lídia), 1902. október 2-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Bata Sándor (50) és Habakusz István (43) jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Tamás Kálmán (1903-1933)

1929. november 10-én hunyt el betegség (Rák) következtében, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Tar József 1829. augusztus 4-én született Somogyjádon, Tar János és Kocsola Katalin gyermekeként. Keresztszülei: Györék Mihály János-Varga Judit, Szabó István-Turós Katalin és Bencze Sámuel-Csordás Erzsébet jádi lakosok voltak.

Részt vett az 1848/1849-es szabadságharcban, 1848. szeptember 10-én sorozták be honvédnek.

1873-ban hunyt el 43 évesen.

Tamás József 1887. december 4-én született Somogyjádon, Tamás István és Puskás Erzsébet gyermekeként. 1887. december 6-én keresztelte Nagy Albert lelkész a somogyjádi református templomban, keresztszülei: Fábos József-Varga Katalin, Turós páti János-Kovács Katalin, Györék Ferenc-Decsi Erzsébet és Csök István-Balog Julianna jádi polgárok voltak.

Az I. világháborúban honvédként szolgált a Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezred, 3. századánál. 1915. június 18-án hunyt el besztercebányai betegmegfigyelő állomáson. Temetésének helye: Besztercebánya.

Neve szerepel a somogyjádi I. világháborús emlékművön:

Tamás Kálmán 1903. augusztus 10-én született Somogyjádon, Tamás József és Turós Lídia gyermekeként.

Felesége: Bagyari Katalin (1893-?, Bagyari Vendel-Csima Verona), 1930- május 22-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Tamás Károly és Németh József Somogyjádi lakosok voltak.

Gyermekik: ?

1933. október 13-án hunyt el Somogyjádon baleset következtében, fogadott, hogy egy fél marhát bevisz a vállán. Összerogyott és gerinctörést szenvedett, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Tamás Károly 1895. február 17-én született Somogyjádon, Tamás Károly és Bata Erzsébet gyermekeként. 1895. február 24-én keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Bók Pál-Berta Eszter, Háncs István-Salamon Terézia és Járfás Sándor-Turós Erzsébet jádi polgárok.

Felesége: Györék makk Zsófia (1898-?, Györék makk János-Imre Zsófia), 1918. december 3-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Györék Mihály János és Györék makk Sándor jádi polgárok.

Gyermekeik: Tamás Gyula (1920-1944?)

1939-ben betegség következtében hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Tamás Károly 1869. október 1-én született Somogyjádon, Tamás József és Varga Katalin gyermekeként. 1869. október 3-án keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Ujj János-Varga Lídia jádi polgárok.

Felesége: Bata Erzsébet (1877-1937, Bata Sándor-Györék Mihály Katalin), 1893. november 23-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Bók János és Bata József jádi polgárok.

Gyermekeik: Tamás Károly (1895-1939), Tamás Sándor (1896-1896)

1907. április 2-án Hideg József (39) és Tamás Károly együtt érkeztek Szűcs Sándorral (33, Edde) és Németh Józsefel (33, Edde) New York-ba, úti célként a barátjukat Zsoldos János-t jelölték meg (Gorgoly, Canada).

1951-ben hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Taranyi László 1911-ben született Somogyjádon, alsó Taranyi József és felső Taranyi Erzsébet gyermekeként.

Felesége: Zsinkó Mária (1919-1997), 1936-ban kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Taranyi László (1938-1995)

A II. világháború alatt honvédként szolgált 1943-ban. 

Az Uj-Somogy 1943. március 18-i számában felesége próbál kapcsolatot teremteni vele:

"220/31-re
Taranyi László honvédnek üzeni felesége Somogyjádról: Kedves Fér­jem! Várva-várt lapjaidat megkap­tuk, kérlek, hogy továbbra is írj, vagy üzenj az Uj-Somogy útján. Mi egészségesek vagyunk. Sokat gondolunk Rád és imádkozunk a jó Istenhez, hogy minél előbb segít­sen haza bajtársaiddal együtt. Sze­retetteljes csókjainkat küldjük: fe­leséged, Mariska, Lacika és szerető szüleid."

1990-ben hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Talpert Gyula (Taubert Gyula) 1890. április 9-én született Somogyjádon, Talpert János és Mózs Erzsébet gyermekeként.  1890. április 14-én keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Pelöcz Ferenc-Simon Katalin és Szabó Lajos-Varjú Erzsébet.

Az I. világháborúban gyalogosként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 1. századában.1914. szeptember 25-én hunyt el Kassán. Temetésének helye: Kassa.

Forrás: HM HIM (-), www.findagrave.com (-)

Taranyi Pál 1921. január 2-án született Somogyjádon, Taranyi Pál és Varga Lídia gyermekeként.

Felesége: Papp Olga (1928-2009), Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Taranyi Olga (?-?)

A háború ideje alatt honvédként szolgált a 36. gyalogezredben. 1944. január 31-én orsóideg bénulást szenvedett, egy másik forrás megemlíti, hogy 1944. július 22. eltűnt és 1944. július 25-én szovjet hadifogságba került Bela-Podljaszke-nál. Fogságának a helye: 56. számú hadifogolytábor (Belorusz SZSZK--Bobrujszk). ahonnan 1945. október 15-én távozott. (1)

1990-ben hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

A Taranyi család sírja (Somogyjád)

Források:

1.: Adatbázisok Online - Szovjet táborok magyar foglyai (Link)

Forrás:

2.: A II. világháború somogyjádi áldozatai - Somogyjád Községi Önkormányzar kiadványa a II. világháború befejezésének 60. évfordulójának tiszteletére (2005)

3.: II. VILÁGHÁBORÚS VESZTESÉGI ADATBÁZIS - Somogyjád - (Link)

Taranyi Sándor 1872. október 28-án született Somogyjádon, felső Taranyi János és Egyed Erzsébet gyermekeként. 1872. november 3-én keresztelte Nagy Albert lelkész a somogyjádi református templomban, keresztszülei: Sándor István-Szakács Julianna, Schlézinger Vilmos-Ring Netti, Kürtösi Sámuel-Járfás Sára, Varga István-Györék Zsófia és Domonkos János-Kőmíves Erzsébet voltak.

Tényleges katonai szolgálatának 1893. október1-től a székesfehérvári Császári és Királyi 10. huszárezredben tett eleget 1 évet majd 2 évet Nyíregyházán szolgált.

Felesége: Rádi Eszter (1881-1958, Rádi Sándor-Molnár Erzsébet), 1897-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Taranyi Zsófia (1900-?) és Taranyi Eszter (1905-1991)

Az I. világháború alatt népfelkelő tizedesként szolgált, 1915. november 3.-án Pécsett a Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezredhez vonult be, majd onnan Budapestre a 4. trénezredhez helyezték át. 1916. márciusától 1917. szeptemberéig az olasz és a román frontokon harcolt. 1917-ben felmentették a szolgálat alól.

Forrás:

www.familysearch.org - Profil

Tolinger György 1885-ben született, Tolinger Pál és Francz Julianna gyermekeként.

Felesége: Sulyor Margit (), 

Az I. világháború alatt vadászként szolgált a Császári és Királyi 24. tábori vadászzászlóalj, 3. századánál. 1914. november 13-án hunyt el Przemsyl-ben, az 1. sz. várkórházban, itt is temették el.

Forrás: 1. Somogyjádi halotti anyakönyvek (1918)

Török Imre 1895-ben született Kaposszentbenedeken.

Felesége: Manduk Rozália (?-?), Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Török Mária (?-?)

Az I. világháború alatt géppuskásként szolgált, 1916 januárjában vonult be a  Császári és Királyi 44. gyalogezredhez, kiképzése után áthelyezték az 51. gyalogezredhez Prágába. 1916. június 10-én ment az orosz harctérre, ahol a 103. ezrednél kapott beosztást. Részt vett a Podhejce-Brezan-i ütközetben és az ezt követő harcokban. 1918. január 1-én megsebesült, felépülése után pedig az olasz harctérre a Piave-hoz ment 1918. április 20-án. Itt harcolt 1918. októberéig, amikor súlyosan megsebesül egy gránáttól és fogságba esik.

A fogsága során mindkét lábát amputálni kellett. 1919. július 1-én tért haza Olaszországból 100%-os hadirokkantként. 

Forrás: Kurtz Géza - Kristófy Géza: A cs. és kir. Albrecht főherceg 44. gyalogezred és a cs. és kir. 105. gyalogezred története (Budapest, 1937)

Tóth János 1880-ban született.

Felsége: ?

Gyermekeik: ?

Az I. világháború alatt póttartalékosként szolgált a Császári és Királyi 72. gyalogezred 13. századánál. 1915-ben megsebesült.

Tolinger József 1880-ban született.

Az I. világháború alatt huszárként szolgált a Magyar Királyi 8. huszár ezred, kiképzési csoportnál. 1917. május 25-én hunyt el Lipcsén (Máramaros vármegye) és itt is temették el. 

Hozzátartozót, közeli ismerőst nem találtunk, csak az alábbi adatokat.

Tóth József 1906. december 20-án született Budapesten, Tóth György és Tóth Erzsébet gyermekeként.

Foglalkozása: m. kir. államrendőr (1935)

Felesége: Koletár Rozália (Osztopán, 1912-?), 1935. május 7-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Ferka József és Farkas József osztopáni lakosok voltak. Lakhelye ekkor Budapesten (Budapest, XI. ker., Kanizsai út 6.) volt.

Gyermekik: ?

1945. február 15-én nyilvánították holttá. A hiányos nyilvántartás miatt sajnos nem rendelkezünk egyéb információval a háborús hősről.

Tóth Lajos ...

A II. világháború alatti szolgálatáról nem rendelkezünk adatokkal, szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946. december 13-án üzent MTI távíratban.

Török Mihály

Foglalkozása: Iskola tanító - A jádi református iskolának tanítója (1782).

Szolgálati helyei:

1778– 1782 Kadarkút
1782– Somogyjád
? Hetes
1785–1786 Szabás
1786–1787 Kadarkút
1788– Homokszentgyörgy
1788–1789 Rinyaújnép
1789–1790 Nagymarton
1790– Alsósegesd
1793 volt kadarkúti mester
1791–1794 Magyarszentkirály
1794– Győrszemere
1795–1797 Borsosgyőr
1797–1800 Kup
1800-ban Homokbödögére rendelték.
1800–1801 Dereske
1801–1802 Nóráp
1815– megöregedett iskolamester, kéregetési engedélyt kér

Torma Sándor 1871. január 2-án született Szomajomban (Kaposfő), Torma Sámuel és Fekete Erzsébet gyermekként, 1871. január 4-én keresztelte Boncz József református lelkész.

 Foglalkozása: Gépész (1893)

Feledége: Habakusz Anna (1877-1949, Habakusz József-Egyed viszi Katalin), 1893. február 7-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Fekete Péter és Habakusz János polgárok voltak.

Gyermekeik: Torma Sándor (1895-1936)

 1894. december 11-én hunyt el tüdővész következtében, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Turós Dávid 1873. július 16-án született Somogyjádon, Turós Péter és Bencze Katalin gyermekeként. 1873. július 20-án keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Mózs József-Kis Katalin és Bata Sándor-Márton Lídia jádi lakosok voltak.

Felesége: Böjtös Erzsébet (1884-1960, Böjtös János-Kozári Erzsébet), 1901. február 12-én kötöttek házasságot Kaposmérőn, esküvői tanúik Fábos János (50) somogyjádi- illetve Mós Ferenc (67) Kaposújlaki lakosok voltak. Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Turós Kálmán (1901-1912), Turós János (1904-1915)

1963-ban hunyt el.

Turós Dávid és Böjtös Erzsébet sírja (Somogyjád)

Turós István 1869. április 28-án született Somogyjádon, Turós Péter és Bencze Katalin gyermekeként. Keresztelte Nagy Albert lelkész a somogyjádi református templomban, keresztszülei: Járfás István-Márton Katalin és Tamás József-Varga Katalin jádi polgárok voltak.

Felesége: Fekete Zsófia (1876-1949), 1895-ben kötöttek házasságot Somogyjádon és itt is éltek.

Gyermekeik: Turós István (1900-1976)

1920-ban hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Turós József 1877. január 14-én született Somogyjádon, Turós Péter és Bencze Katalin gyermekeként. 1877. január 21-én keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Varga János-Molnár Erzsébet, Járfás József-Fábos Éva és Czompó Imre-Lincz Erzsébet jádi lakosok voltak.

Felesége: Kálmán Erzsébet (1886-1963, Kálmán János-Bata Julianna), 1903-ban kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Fábos János és Varjú József jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Turós Erzsébet (1904-?), Turós Eszter (1905-?), Turós József (1907-1944)

1958-ban hunyt el.

Turós Lajos 1880. július 11-én született Somogyjádon, Turós Péter és Bencze Katalin gyermekeként. 1880. július 18-án keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Dakos István-Bata Katalin és Patczai József-Mencseli Erzsébet jádi lakosok voltak.

1. felesége: Varjú Erzsébet (1887-?, Varjú Sándor-Lénárt Erzsébet), 1906-ban kötöttek házasságot Somogyjádon.

2. felesége: Györék Rozália (1892-1969, Györék Márton-Györék Erzsébet), 1909-ben kötöttel házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Turós Lajos (1910-1984)

1961-ben hunyt el.

Turós Lajos és Györék Rozália sírja (Somogyjád)

Turós János 1873. november 10-én született Somogyjádon, Turós Péter János és Berta Erzsébet gyermekeként.

1. felesége: Fábos Katalin (1879-1909), 1896. április 14-én kötöttek házasságot Somogyjádon és itt is éltek. Esküvői tanúik: Fábos Ferenc és Turós József voltak.

Gyermekik: Turós Zsófia (1899-?)

2. felesége: Márton Katalin (1875-1940), 1910. március 8-án kötöttek házasságot Somogyjádon és itt is éltek.

Gyermekeik: Turós Eszter (1911-1911)

3. felesége: Benkő Anna (1904-?), 1942-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

1950-ben hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Turós József 1858. novemberében született Somogyjádon, Turós Péter János és Berta Erzsébet gyermekeként. 1858. november 16-án keresztelték.

Felesége: Mózs Lídia (1864-1906), Somogyjádon a 129. szám alatt éltek.

Gyermekeik: Turós József 1887-?) és Turós Pál (1890-1890)

Turós József 1887. december végén született, 1888. január 1-én kereszteltek Somogyjádon.

Turós Pál 1890. január 29-én született Somogyjádon, a szülésnél Benák Éva szülésznő segédkezett. 1890. február 2-án keresztelte Nagy Alber, keresztszülei: Kálmán János-Bata Julianna és Taranyi József-Györék Katalin jádi lakosok voltak. 1890. február 13-én hunyt el (megjegyzés rovatban: nem egyértelmű áll). 1890. február 15-én temette Nagy Albert lelkész a somogyjádi belső temetőben.

1895. december 12-én halt meg (sérvek), sírja a somogyjádi belső temetőben található

Turós Pál 1862. szeptember 7-én született Somogyjádon, Turós Péter János és Berta Erzsébet gyermekeként. 1862. szeptember 11-én keresztelték Somogyjádon, keresztszülei: Márton István-Hideg Katalin, Németh Vendel-Török Katalin és Varga Sámuel-Györék Katalin polgárok voltak.

Foglalkozása: Csizamdia mester (1887,1890,1891,1895)

Felesége: Varga Julianna (Görgeteg 1862-?, Varga József-Dicső Julianna), 1887. január 27-én kötöttek házasságot Csokonyavisontán, esküvői tanúik: ?, Buzsáki József, Turós József, Turós Ferenc voltak.

Gyermekeik: Turós Lajos (Csokonyavisonta 1887-?), Turós Gábor (Csokonyavisonta 1890-1890), Turós Katalin Julianna (Jád 1891-?), Turós Pál (Csokonyavisonta 1895-1896), Turós X (Csokonyavisonta, 1904-1904)

1936. február 2-én hunyt el a Békés megyei Öcsödön.

Forrás:

1. FamilySearch.org - Turós Pál (1862. - 1936.) - csizmadia mester

Nagy Turós Lídia 1875. július 3-án született Somogyjádon, Nagy Turós János és Puskás Katalin leányaként. 1875. július 11-én keresztelte Nagy Albert.

Férje: Járfás József (1872-1938),1896. február 4-én kötöttek házasságot Somogyjádon, az esküvői tanúik: Turós Pál és Varjú Ferenc voltak. Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Járfás Lídia (1896-1896) és Járfás József (1901-1972)

Járfás Lídia 1896. december 7-én 20:00-kor született Somogyjádon, Járfás József és Turós Lídia gyermekeként. Mindössze 6 naposan halt meg 1896. december 13-án 21:11 órakor.

1943. január 26-án halt meg, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Turós Péter 1845. szeptemberében született Somogyjádon, Turós Péter János és Egyed Katalin gyermekeként. 1845. szeptember 28-án keresztelték.

Felesége: Bencze Katalin (1847-1914, Bencze József-Kántor Ilona), 1868. január 9-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Egyed István és Varga József jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Turós István (1869-1920), Turós Dávid (1873-1963), Turós József (1877-?), Turós Lajos (1880-1961)

Turós Péter János 1818-ban született, Turós Péter és Varga Sára gyermekeként.

1. felesége: Egyed Katalin (1821-1853, Egyed Mihály-Borbás Erzsébet), 1839. június 25-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Varga János, Tóth János, kis Egyed Ferenc és Egyed István jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Turós Katalin (1841-1841), Turós János (1844-1844), Turós Péter (1845-?), Turós Erzsébet (1850-1850) és Turós Zsófia (1851-1851)

2. felesége: Varjú Katalin (1820-?, Varjú Ferenc-Varga Erzsébet), 1853. március 31-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Varga János, Somodori Ferenc, Bencze Sámuel, Fekete József és Fekete János jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Turós Erzsébet (1854-1854) és Turós Katalin (1855-?)

3. felesége: Berta Erzsébet (1833-1886, Berta János-?), 1858. január 7-én kötöttek házasságot Somogyjádon, eskette őket Nagy Albert, esküvői tanúik: Varga János és Bata Sámuel jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Turós József (1858-1895), Turós Pál és István (1860-1865), Turós Pál (1862-?), Turós Lídia  (1865-?), Turós István (1868-?), Turós Lídia (1871-?), Turós János (1873-1950).

1910. november 13-án "végelgyengülés" következtében hunyt el, sírja Somogyjádon, a belső temetőben található.

Turós Péter János és Berta Erzsébet sírköve a somogyjádi "belső" temetőben

Uzinger Imre 1862?-ben született (Somogyvár), Uzinger Jakab és Juszt Erzsébet gyermekeként.

Foglalkozása: Kőműves mester(1892,1895)

Felesége: Molnár Mária (?-?, Molnár János-Kecskeméti Zsófia), 1886. február 2-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Nagy Ferenc és Svinderman Adolf voltak. Somogyjádon éltek, 1895-ben viszont már Osztopánban.

Gyermekeik: Uzinger Margit (1892-?), Uzinger Imre Márton (1895-?)

Varga Ádám 1843-ban született, Varga Péter és Fazekas Julianna gyermekeként.

Foglalkozása: Asztalos (1875,1892

1. felesége: ? ()

2. felesége: Mencseli Katalin (1855-1901, Mencseli József-Nemes Erzsébet), 1889-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Varga X (1894-1894), Varga X (1894-1894), Varga Katalin (1896-1896)

1915-ben hunyt el, sírja valószínüleg a somogyjádi belső temetőben található.

Varga Ferenc 1829. február 22-én született Somogyjádon, Varga Ferenc és Sütő Sára gyermekeként. Keresztelte Nagy János, keresztszülei: Taranyi József-Kovács Lídia és Györék Péter-Csapó Erzsébet jádi lakosok voltak.

Részt vett az 1848/1849-es szabadságharcban, 1848. szeptember 10-én sorozták be honvédnek.

Varga Ferenc 1828. július 8-án született Somogyjádon, Varga József és Turós Sára gyermekeként. Keresztelte Nagy János lelkész, keresztszülei: Györék Ferenc-Szakály Erzsébet, Tar János-Kocsola Katalin és Györék Sándor-Pap Katalin jádi lakosok voltak.

Részt vett az 1848/1849-es szabadságharcban, 1848. szeptember 10-én sorozták be honvédnek.

Varjú Gyula 1876. június 9-én született Somogyjádon Habakusz Gyula néven, mivel törvénytelen gyermek volt, apja Varjú József, anyja Habakusz Anna, aki ekkor Varga János felesége. 1876. június 18-án keresztelte Nagy Albert lelkész a somogyjádi református templomban, keresztszülei: Turós János-Tar Katalin, Kovács József-Tóth Rozália, Boros Sándor-Turós Zsófia és Györék József-Boros Zsófia jádi polgárok voltak.

Felesége: kis Egyed Zsófia (1882-1927, Egyed János-Márton Erzsébet), 1899. január 5-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Habakusz János (44) és Tóth Sándor János (74) jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Varjú Erzsébet (1903-1923), Varjú Gyula (1907-1943)

1957-ben hunyt el Somogyjádon.

www.familysearch.org - Profil

Varjú János 1829. január 31-én született Somogyjádon, Varjú József és Marosi Erzsébet gyermekeként. Keresztelte Nagy János lelkész, keresztszülei: Bencze Sámuel-Csordás Erzsébet, Simon József-János Katalin és Györék József-Csigeti Erzsébet jádi lakosok voltak.

Részt vett az 1848/1849-es szabadságharcban, 1848. szeptember 10-én sorozták be honvédnek.

Felesége: Taranyi Erzsébet (1835-1925), 1852. január 26-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Taranyi József, Mészáros Sámuel, Taranyi Péter, Turós József és Györék József voltak.

Gyermekeik: Varjú Taranyi József (1853-1931), Varjú Zsófia (1856-?), Taranyi Varjú János (1860-?), Varjú Sándor (1865-?) és Varjú Károly (1869-1945)

1903. október 11-én hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Varjú János és Taranyi Erzsébet sírja (Somogyjád)

Varjú József 1902. október 28-án  született Somogyjádon, Varjú Károly és Turós Páti Zsófia gyermekeként.

1. Felesége: Kis Egyed Lídia (1905-1944, Kis Egyed József-Balog Erzsébet), 1922. február 22-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Varjú Taranyi József és Egyed Sándor jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: ?

2. Felesége: Járfás Tóth Erzsébet (1922-, Járfás Tóth József-Györék Erzsébet), 1947-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Varjú Károly (1949-1998)

1977-ben hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Varjú József és Járfás Tóth Erzsébet sírja (Somogyjád)

Varjú Károly 1869-ben született Somogyjádon, Varjú János és Taranyi Erzsébet gyermekeként. 

Iskoláit Somogyjádon végezte, utána gazdálkodással kezdett foglalkozni, melyet a saját birtokán folytat. 1.

Felesége: Turós Páti Zsófia (1875-1951), 1893-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Varjú Károly (1894-1940), Varjú József (1902-1977)

1945-ben hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Varjú Károly és Turós Páti Zsófia sírja (Somogyjád)

1. Forrás: Somogy Megye Adattára 1937

Varjú Károly 1894-ben született Somogyjádon, Varjú Károly és Turós Páti Zsófia gyermekeként. 1894. április 1-én keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: .

Felesége: Kiss Zsófia (1896-1967), Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: ?

1914-ben bevonult a Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezred, géppuskás osztagához. Harcolt a szerb, majd az orosz fronton, ahol a Kárpátokban megsebesült. Felgyógyulása után a doberdói ütközetekben és a wolhiniai harcokban, végül a piave-nál harcolt. Az összeomláskor őrvezetői rangban szerelt le, megkapta a bronz vitézségi érmet és a Károly csapatkeresztet.

Forrás: Somogy Megye Adattára (1937)

1940. január 15-én hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Varjú Károly sírja (Somogyjád)

Varjú Erzsébet 1832. novemberében született Somogyjádon, Varjú Péter és György Ilona leányaként. 1832. november 26-án keresztelték.

Férje: Kis Járfás János, 1853. február 3-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Turós János, Somodori Ferenc és Turós M. József jádi lakosok voltak. Somogyjádon a 79. házszám alatt éltek (1882).

Gyermekeik: Kis Járfás János (1859-1936), Kis Járfás Zsófia (1862-1864), Kis Járfás Sándor (1866-1945) és Járfás Erzsébet (1869-1874).

Járfás Zsófia 1862. augusztusában született Somogyjádon, Kis Járfás János és Varjú Erzsébet gyermekeként. 1862. augusztus 31-án keresztelték. 1864. március 9-én hunyt el himlőben és két nap múlva március 11-én temették el a somogyjádi belső temetőben.

1906. július 6-án hunyt el betegség következtében.

Varga József 1894. augusztus 11-én született Somogyjádon, alsó Varga József és Zsoldos Rozália gyermekeként. 1894. augusztus 19-én keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Varga János-Kazi Lídia, Kürtösi János-Vincze Erzsébet és Orbán Pál-Farkas Erzsébet.

Az I. világháborúban népfelkelőként szolgált a Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezred, 8. századánál. 1915. március 6-án esett el az orosz harctéren - Sianki (Galícia). Sianki stari, a sambori műút mentén lett eltemetve.

Forrás: Verlustliste ausgegeben am (1916)

www.familysearch.org - Profil