Harangozó István 1887-ben született Somogyjádon, Harangozó István és Pap Katalin gyermekeként.

Foglalkozása: Gépész

Felesége: Kovács Rozália (), Felsőmocsoládon éltek.

Gyermekei: ?

Részt vett az I. világháborúban, a Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezredben szolgált, 1914. december 14-én a szerb harctéren eltűnt. Holttá nyilvánítása a Igali Járásbíróság Pk. 1012/4 1929 számú határozata alapján történt 1929-ben.

Harkány József 1924-ben született Somogyjádon, Harkány József és Mihávecz Mária gyermekeként.

A II. világháború alatt őrvezeőként szolgált, 1945. április 6-án szovjet hadifogságba esett Tornyiszentmiklósnál (Zala megye). Fogságának a helye: 251. számú hadifogolytábor (Rosztovi terület--Rosztov), ahonnan 1948. július 17-én tért haza.

Felesége: Szalai Anna (), Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: ?

2009-ben hunyt el, sírja a somogyjádi temetőben található.

Forrás:

1.: A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékek (link)

Haracsi Rozália kb. 1875-ben született, Haracsi István és Torma Lídia gyermekeként.

Férje: Kőmíves József (1867-1951), Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Kőmíves József (1894-1968) és Kőmíves Rozália (1896-1896)

Haracsi Rozália és fia Kőmíves József (Kőmüves József)

1949. október 27-én hunyt el "szívbillentyű tágulás" következtében, sírja valószínűleg a somogyjádi belső temetőben található.

Helman Gyula 1913. november 3-án született Somogyjádon, Helman János és Sámson Rozália gyermekeként.

Felesége: Bencze Zsófia (1921-1998). 1937. december 7-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Borbás János és Varjú József somogyjádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Helman Edit (), Helman Ilona (), Helman Tibor (1943-1943.03.18.)

A háború ideje alatt honvédként szolgált a 36. gyalogezred II. zászlóaljnál. A kapott adatok alapján 1944. október 11-én kapott agyrázkódást ismeretlen körülmények között.

1987-ben hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Helman Gyula és Bencze Zsófia sírja (Somogyjád)

Hideg József 1868-ban született.

Feledége: Hideg Józsefné (), 

Gyermekeik: ?

Hideg József és Tamás Károly együtt érkeztek 1907. április 2-én a Rijndam fedélzetén Rotterdamból Szűcs Sándorral (33, Edde) és Németh Józsefel (33, Edde) New York-ba, úti célként a barátjukat Zsoldos János-t jelölték meg (Calgary, Canada).

1911. május 25-én érkezett ismét New Yorkba most a Pannonia fedélzetén, ami Fiuméból indult. Most egyedül utazott, az utaslistán neve elött "deported" megjelőléssel.

Forrás:

1.: New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892-1924 - 1907

2.: New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892-1924 - 1911

Hideg József 1829. július 6-án született Eddén, Hideg Mihály és Varga Sára gyermekeként. Keresztelte Nagy János lelkész a somogyjádi református templomban, keresztszülei: Gagyi István-Üveges Borbála, ?-? és Szatmári József-Őri Zsuzsanna polgárok voltak.

1833-ban édesapja halála (1830) után édesanyja hozzáment Bók István özvegy emberhez és Somogyjádra költöztek.

Részt vett az 1848/1849-es szabadságharcban, 1848. szeptember 10-én Kaposváron kelt összeírásban szerepel a neve mint honvéd.

Hideg Lajos 1890-ben született Somogyjádon, Hideg Lajos és Bedegi Zsófia gyermekeként.

Az I. világháborúban népfelkelőként szolgált a Császári és Királyi 19. gyalogered, 8. századában. 1915-ben a kaposvári katonai kórházba szállították betegsége miatt.

Forrás: Nachrichten über Verwundete und Kranke ausgegeben am

Horváth István 1894-ben született Somogyjádon.

A I. világháború idején póttartalékos gyalogosként szolgált a Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezred, 4. századánál. Valamikor a háború alatt hadifogságba esett az orosz harctéren.

Horváth István 1878. augusztus 10-én született Somogyjádon, Horváth János és Zrínyi Julianna gyermekeként.

Felesége: ? (), 1916-ban Erzsébetfalva,  Báthory u. 10. alatt éltek.

Gyermekeik: 5 gyermekük van.

Foglalkozása: Magyar Királyi Államrendőr

1899-ben a Császári és Királyi 44. gyalogezredhez vonult be katonai szolgálatra, ahol 3 évet töltött. Az I. világháborús szolgálat alól beosztása miatt (Magyar Királyi Államrendőr) felmentve.

Büntetőügye: 1916-ban lopás miatt került börtönbe. (VII.102.a - Budapesti Királyi Büntető törvényszéki Fogház iratai. Fogolytörzskönyvek)

Hosszú József 1896. május 7-én született Galambospusztán, Hosszú József és Zsiborács Julianna gyermekként.

Foglalkozása: Asztalos

Az első világháborúban népfelkelőként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, pótszázadában. 1916. február 4-én hunyt el a lembergi, cs. és kir. vöröskeresztes kórházban. Temetésének helye: Lemberg.

Horváth Julianna 1898-ban született Somogyjádon, Horváth Zsuzsanna gyermekeként.

Férje: Bus Pál (), Dombóvár, Petőfi utca 43. szám alatt éltek.

Gyermekeik: ?

1952- Büntetőügy (Fővárosi Bíróság) - lopás

Horváth László 1910. december 27-én született Kaposváron, Horváth József és Dörnyei Ágnes gyermekeként.

1. felesége: ? (), elváltak.

A II. világháború alatt szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 30-én tért haza Magyarországra, rangja, beosztása ekkor civil (1).

2. felesége:  Simon Irén (1919-?, Simon Ferenc-Fodor Rozália), 1950. szeptember 9-én kötöttek házasságot Somogyjádon, eskűvői tanúik Horváth Imre (Somogyjád) és Harics József (Magyaregres) voltak.

Forrás:

1.: A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékek a visszatért hadifoglyokról (link)

2.: Adatbázisok Online - Szovjet táborok magyar foglyai (Link)

Horváth Ferenc 1883-ban született Somogyjádon.

Az első világháborúban tartalékos őrvezetőként szolgált először a Császári és Királyi 44. gyalogezrednél, majd átadták a Császári és Királyi 105. gyalogezred, 4. századának. Hősi halált halt 1918. május 11-én

(Forrás: Verlustliste ausgegeben am (1918).

Ilisics Imre 1918. november 23-án született a Somogyjádhoz tartozó Galambos pusztán, Ilisics Ferenc és Török Julianna gyermekeként.

Felesége: ?

Gyermekeik: ?

Részt vett a II. világháborúban cimzetes tizedesként, az ellenség előtt tanúsított hős magatartásáért megkapta a Magyar Bronz Vitézségi Érmet 1943-ban (1). Később 1945. május 9-én Graz-nál (Ausztria) szovjet hadifogságba esett  (3). Fogságának a helye: 165. számú hadifogolytábor (Oroszország-Ivanovói terület), ahonnan 1946. augusztus 29-én távozott, rangja, beosztása ekkor civil (2). 1946. augusztus 31-én tért haza Magyarországra (4.)

Forrás:

1.: Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1943 (55. évfolyam, 1-53. szám)

2.: A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékek a visszatért hadifoglyokról (link)

3.: Adatbázisok Online - Szovjet táborok magyar foglyai (Link)

4.: Adatbázisok Online - Szovjet táborok magyar foglyai (Link)

Illés János 1896. február 10-én született, Illés Julianna gyermekeként.

Felesége: Müller Anna (1899-1918), 1918. április 14-én kötöttek házasságot Somogyjádon, Galambos pusztán éltek.

Gyermekeik: X

Az I. világháború alatt népfelkelőként szolgált a Császári és Királyi 10.  R. Egészségügyi csapat - B., alosztályánál (1918).

Imre Mária 1885. december 6-án született Pusztakovácsiban, Imre János és Roity Rozália gyermekeként.

1. férje: Szabó ? ()

Gyermekeik: Szabó József ()

2. férje: Borbély József (1871-1934, Borbély Ábel-Dávid Erzsébet), 1911. június 7-én kötöttek házasségot Pusztakovácsiban, esküvői tanúik Samu János (Pusztakovácsi és Borbély János (?) voltak.

Gyermekeik: Borbély Mária (1912-), Borbély Irma (1913-1913), Borbély János (1915-1980), Borbély Jenő (1917-1944), Borbély Rozália (1919-2001), Borbély Gyula (1920-1943), Borbély László (1927-1929)

1963-ban hunyt el Somogyjádon, sírja a somogyjádi temetőben található.

1952. március 5-én született Nagyatádon. Családjával 1956. márciusában költöztek Somogyjádra. Általános iskolai tanulmányait itt végezte 1958-tól 1966-ig. Ezt követően a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban folytatta tanulmányait (1970). Érettségi után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának (ELTE TTK) kémia-fizika szakát végezte el (1975). 1983-ban lett a kémia tudományok kandidátusa, 1992-ben pedig a kémia tudományok doktora.

Egyetemi tanulmányait követően a Magyar Tudományos Akadémia tudományos ösztöndíjasa lett. 1978-tól 1981-ig a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetének (MTA KKKI) tudományos segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa (1981-1985) illetve főmunkatársa (1985-1996). 1996 óta az MTA Kémiai Kutatóközpont (MTA KK) tudományos tanácsadója, illetve osztályvezetője. 1999-től pedig az ELTE TTK-n egyetemi magántanárként oktat.

Vendégkutatóként 2 évet (1978-1980) töltött az Akroni Egyetemen (Akron, USA). Később (1986-1990) újabb 4 éven keresztül végzett kutatómunkát az Akroni Egyetemen. Az egyesült államokbeli tanulmányútjain kívül vendégprofesszorként és vendégkutatóként több alkalommal is dolgozott különböző egyetemeken és kutatóintézetekben Dániában és Németországban.

A műanyagok lebomlása és stabilizálása, újfajta előállítási módszereinek, valamint új típusú szerkezettel rendelkező polimerek kutatása terén nemzetközileg elismert tudományos eredményeket ért el. Szerzője, illetve társszerzője több mint 170 tudományos közleménynek és 300 szakmai előadásnak. Több nemzetközi szakmai folyóirat szerkesztő bizottságának, szakmai testületnek, bizottságnak és egyesületnek a tagja. Társszerzője a karbokationos polimerizáció elméletéről, folyamatairól és új anyagokról szóló könyvnek: J. P. Kennedy, Iván B.: "Designed Polymers by Carbocationic Macromolecular Engineering: Theory and Practice", Hanser Publishers, München, New York, 1992.

Forrás: Somogyjád Község Honlapja (www.somogyjad.hu)

Izsák Aladár 1881. szeptember 14-én született Bürüsön, Izsák Lajos a Bürüsi egyház kántortanítója és Nagy Emília (Nagy László tótszentgyörgyi lelkész leánya) gyermekeként.

"Elemi iskoláit szülőfalujában, az alsó gimnáziumot Somogy-Csurgón, a felső osztályokat Zomborban végezte, ahol nemcsak jeles diák, de évről évre aranyakkal kitüntetett szavaló, az ünnepélyek rendes szereplője, mint nyolcadikos az önképzőkör ifjúsági elnöke volt. Érettségi után, 1899 szeptemberében Kolozsvárra ment, s ott végezte a teológiai fakultáson a teológia mind a négy évfolyamát, eleitől fogva jelesen. Tiszta jeles mindkét lelkészi oklevele is. Már az első évtől kezdve megkapja a nagyenyedi Bethlen ösztöndíjat, mely ingyenes ellátást biztosít neki. Évről évre részesül valamilyen kitüntetésben. Az első évfolyamon megnyeri a héber versenyt, a másodikon a héber és görög verseny győztese. A harmadikon pályadíjat nyer az évzáró imával és az eredeti egyházi beszéddel. A negyediken őt választja a teológus és tanárjelölt bennlakó ifjúság az Ifjúsági Egylet elnökévé. 1903. augusztus 3-án püspöki kinevezéssel Marosvásárhelyre kerül mint hitoktató segédlelkész, s itt szolgál 1905. március közepéig. A vásárhelyi reformátusok, de a székely főváros minden lakosa rajongó szeretettel fogadta szívébe, s halmozta el elismerése számtalan jelével az ő évtizedek múlva is emlegetett „kicsi Papját”. Sírva váltak el egymástól, a vásárhelyi lapok is meghatottan méltatták a fiatal segédlelkész emlékezetes egyházi, kulturális és társadalmi működését. De válni kellett, mert hívta a régi, „szép örökség”. Mikor ugyanis a somogyjádi lelkészi állás megüresedőfélben volt, 1904 szeptemberében a II. vizsgájáról épp haza érő Izsák Aladár levelet talált íróasztalán: nagybátyjától, Nagy Ernő szigetvári körjegyzőtől megkérdezték a jádiak, hogy van-e még a famíliában lelkész, mert azt meg akarják hívni. O Marosvásárhelyre utasította azokat. Jöjjön tehát azonnal Jádra, ismerje meg a népet s azt az egyházat, melyben ősei szolgáltak. Nemcsak Nagy László, a nagyatya szolgált itt segédlelkészként, de ennek öccse, tehát az ő nagybátyja, Nagy Albert 40 éven, dédatyja, Nagy Gergely 28 éven, ükatyja, I. Nagy Gergely 6 éven, atyja, Nagy János is 5 éven át, 1777-től kezdődőleg szinte megszakítás nélkül. (Nagy Albert így írja a 100 éves jubileum alkalmával tartott beszédében: „Családomban már negyedágon hirdetem itt a Krisztus tudományát.”) A levélre eljött, prédikált, s aznap este egyhangúlag lelkészévé hívta a somogyjádi gyülekezet.

Állását 23 éves korában, 1905. március végén foglalta el. Az a 38 és fél esztendő sok örömmel, de sok küzdelmes munkával is teljes. Már 1905-ben kivágatja a presbiterekkel az udvar öszszes akácfáit, azokat odaajándékozza az egyháznak, hogy cölöpöket faragjanak, a többi fa árából drótot vegyenek, s azonnal kerítsék el az árok mentén a lelkészi és tanítói kerteket, ne legyenek azok többé átjáróhelyek. Rendezteti, planíroztatja az udvart, s Márcadóról 100 fenyőfát, a bürüsi faiskolából 100 gyümölcsfát hozat a maga költségén, mert az egész portán egyetlen értékes gyümölcsfa sem volt. 1906-ban átalakíttatja 8000 korona költséggel a paróchiát, 3 szobát építve hozzá, s az egészet felemeltetve. Ugyanekkor a lakás előtti kis kertet beülteti díszfenyőkkel és bokrokkal. 1906-ban egy viharos közgyűlés után éjjel 40 szépen megeredt gyümölcsfáját tőből kivágják. 1907-ben május 25-én nőül veszi Marosvásárhelyről Székely Erzsébetet, s 1908. március 29-én megszületik Aladár nevű fiuk. 1911-ben megjelenik Békesség néktek című könyve, mely igen nagy feltűnést kelt. Az összes egyházi, politikai, heti- és napilapok dicsérő ismertetéseket írnak róla, Kenessey Béla, Prohászka Ottokár és Gárdonyi Géza pedig saját kezű levelében ír meleg elismeréssel. (Gárdonyi: a könyv „a minden keresztényt egybeölelő krisztusi szeretetnek gyönyörű akkordja.”) Az összegyűjtött lapkritikák és a 3 eredeti kéziratos levél a csurgói református főgimnázium könyvtárának ajándé- koztatott, hol bárki könnyebben hozzáférhet, mintha magánkézben lenne. 1911. november 15-én megszületik Magdolna nevű leánya. 1912-ben megépítteti az új iskolát és tanítói lakot 15000 korona költséggel. 1915. február 12-én László nevű fia születik. A könyvével egyszerre ismertté vált egyházi írótól az egyházi lapok szerkesztői sürgetve kérik a cikkeket. A kéréseknek eleget tesz. ír a Dunántúli Protestáns Lapba, a Lelkészegyesületbe, igen gyakran a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapba, a kolozsvári Egyházi Újságba,361 majd dr. Masznyik Endre felkérésére szerkeszti vele az Isten Igéje című bibliamagyarázó időszaki néplapot.362 Emellett dolgozik az egyházmegyéjében is. A rideg adminisztrációt tartalommal, lélekkel, élettel szeretné megtölteni, sürgeti egy Református Egyesület megalakulását. Megkezdte a sürgetést már 1912-ben, az egyházmegye nem is tud kitérni súlyos érvei elől, megbízza az alapszabályok elkészítésével, de a világháború megakasztja a megalakulást. Csak 1922-ben sikerül ez. Somogy egész kálvinistasága összegyűl Kaposvárott. A templomi isteni tisztelet után a vármegyeház dísztermébe vonulnak, s ott Izsák Aladár elmondja 1,5 órás programbeszédét. Legkedvesebb barátja, Farkas Jenő marosi esperes azt mondja erről a beszédről, hogy mások könyveket írtak volna arról és azzal az ismerettel, ami ez egyetlen beszédben összesűrűsítve van. Magának nem kívánt tisztséget, csak munkát. Az Egyesület elnöke Peti Lőrinc lett, az alelnöki állást is úgy erőszakolták reá. Ha valahol ünnepélyt rendeztek (református napokat, missziós kiszállásokat), a munka oroszlánrésze az övé volt. Ez a somogyi munka 8-10 esztendővel megelőzte a később egyetemesen elrendelt missziói tevékenységet. Mire egyetemes lett, Somogy már meg is unta a Református Egyesületet, Református Elet című havi folyóiratát nem terjesztette, a csekély tagdíjat nem fizette, a lelkészek nem toboroztak tagokat. Izsák Aladár az egyetemes misszió elrendelése után kijelentette, hogy mert részvétlenséget tapasztal, s különben is most már hivatalból kell a misszióval foglalkozni, az Egyesület működését (az utóbbi években már elnök- ké választották előbb Sárközy főispán, később Szigethy főorvos világi elnök mellé) a maga részéről beszünteti. Az egyházmegye vezetősége próbálta más vélekedésre bírni, de megmaradt elhatározása mellett. Meg is szűnt végérvényesen Egyesület, lap. De ha a magasztos célkitűzésű Egyesületet meg is szüntette az érdeklődés és felelősségérzet hiánya, ha könyvéből épp lelkésztársai vettek is meg legkevesebb példányt, míg a világiak felekezetkülönbség nélkül 1-2 év alatt az összes példányokat szinte szétkapkodták, ha több kollégája nézett is sanda szemmel, irigy gyanakvással reá, s nyilatkozott elítélőleg róla, az elegáns külső megjelenésre is sokat adó, modern emberről, azért mindenki elismerte, és a maga módján méltányolta is. Két esperesválasztáson volt jelölt, mindkét ízben kisebbségben maradt, bár a világi elem tüntetőleg mellette volt, mert féltek erős kezétől. De tanácsbírónak 32, kerületi képviselőnek 36, ugyanekkor egyházmegyei lelkészértekezleti elnöknek, kerületi tanácsbírónak 38, zsinati póttagnak 40 éves korában megválasztják. A legnehezebb és legkényesebb közigazgatási és fegyelmi ügyek elintézését reá bízták, s mindig sikerült azt dűlőre vinnie. És akitől mindenki félt, azt minden tettében a mindenki iránt érzett jóindulat vezette. Súlyos fegyelmi ügyekben mindig ő volt a legkegyelmesebb. Nem egy lelkész és tanító az ő bátor kiállásának köszönhette állásában való megmaradhatását, vagy büntetésének enyhítését... De erről ő senkinek sem beszélt. Megtörtént az, hogy évekig szótlanul szenvedte egy elítélt lelkész gyűlölködő vádaskodását, pedig a zárt tanácskozáson egyedül ő állott melléje, s ő tett enyhítő külön javaslatot. Hívei részéről sok szeretetet, sok megértést is tapasztalt. Dicsekedtek vele, hogy milyen jó szónok. Különösen büszkék voltak - s ma is azok - arra, hogy 1942 nyarán a Kálvin téri templomba is meghívták papjukat prédikálni, s beszédét a rádió közvetítette.

A templomlátogatást mégis könnyen veszik, elhanyagolják. Amikor a református egyesület megalakítását szorgalmazta, saját gyülekezetén akarta megmutatni az így tervezett missziói munka áldott eredményeit. Egymás után rendezte a templomi ünnepélyeket. Az ünnepi beszédeket (lelkész írta meg a gályarabokról, Sztárayról, Bethlen Gáborról, stb.) fiatal gazdák mondták, fiatal nők szavaltak, a lelkészné énekkart szervezett, szólóénekeket adatott le. Volt is érdeklődés 1-2 évig, de megszokták, megunták, s azt mondták, hogy bár a templomba érkezzenek el. 1918-19-ben kitört a díjlevélharc Somogybán. Az esperesi hivatal kiadta a rendeletet: 1918. I. 1-től díjlap szerint fizetnek mindenütt. So- mogyjádon elhatározta ezt a közgyűlés, de mikor meghallották, hogy mindenütt másutt kiegyeztek, megalkudtak, ők is ezt kívánták. A lelkipásztort elkeserítette lelkésztársainak gyengesége, s elkeseredve, betegen (7 évig súlyos gyomorbajban szenvedett) is felvette a harcot. A 3 évig tartó rettenetes perben végre győzött, azóta békében folyik a gyülekezeti élet. 28 lélek (az izgató 5 presbiter családja) kitért, evangélikussá lett. Egy érdekes epizódot fel kell itt jegyezni. Az 1914-18- as világháború második évétől kezdve közigazgatási hatóságok intézték a felmentéseket. Izsák Aladár jó barátságban lévén a főbíróval (dr. Begedy Péterrel) és a főispáni titkárral (Decleva Rezsővel), kik tanulótársai voltak, azok segítségével mindenkit felmentetett, akinek csak parányi jogcíme is volt erre. A maga költségén utazgatott hetenként ez ügyekben, és senkitől ezért egy fillért sem fogadott el. A díjlevélharc idején az egyik izgága presbiter a bírói tárgyaláson ezt mondotta: „Panaszom is van a lelkész úrra, mert a háború alatt nem a kötelességét tette, hanem a felmentéseket dirigálta, és ott nem mondott igazat, azt mondotta, hogy az én 16 éves fiam beteg, pedig nem is volt az, így tudta kivinni, hogy engem is felmentessenek bizonytalan időre.” Az elnök, aki ismerte Izsák Aladár e téren folytatott munkáját, magából kikelve kiáltott rá: „Üljön le, és szégyellje magát, maga hálátlan, gonosz ember!” A fiú (ki itt szóba került, s csendes, zárkózott gyerek volt) tényleg beteg lett, ma 40 éves, szerencsétlen, félkegyelmű. A kitért presbiter elvesztette feleségét, vejét, leánya hozzá költözött, gyermektelen. Az egész család boldogtalan. A Kálvinista Szemlében Kapy püspökhöz intézett nyílt levélből látható a díjlevélharc lényege. A durva hálátlanságok, támadások, az életveszélyes fenyegetések sem hiányoztak ebből a harcból. Természetes velejárói voltak ennek a lelkésztársak káröröme, a felsőbbség tehetetlensége és az evangélikusok nemtelen önzése, lélekhalászata. A nyílt levél mindent elmond. A per lezajlása után csendesen peregtek a napok, folydogáltak a hónapok és esztendők.

A tovatűnő idő őrölte a testi-lelki erőket, s évről évre fogyasztotta a gyülekezetet is. Az 1905-ben 580-600 lelkes gyülekezet 1940-re 420-ra apadt az egyke (legfeljebb kettőke) vagy semmike miatt. 1905-ben 10 római katolikus család volt a községben, 1940-ben 90-95 lett, mert a beköltöző cselédek mind római katolikusok s mind nagycsaládúak, sokgyerekesek voltak. 1905-ben 65,1940-ben 31 volt a református tankötelesek száma. Czapik püspök rendeletére 2 hét alatt felállították a római katolikus iskolát. A kálvinisták kétségbeesve néztek a jövő elé. Mindenki elcsüggedt, csak Izsák Aladár keserű szívében támadt mentő gondolat és segíteni kész munkás szeretet. Beregből 1941 tavaszán beköltöztetett 20 sokgyermekes református családot, kikkel a 420-as lélekszám 550-re, a 31-es tanköteles szám 68-ra szökött fel egyszerre. Munkájáról beszélnek az ekkori egyházi és politikai lapok. Minden ambíciója az, hogy legalább oly erősnek lássa az egyházat eltávozásakor, amilyen idejövetelekor volt. Pár hónap múlva már házhelyeket kapnak a jádivá lett beregiek, s akkor a helyükre újra hozat máshol szegénysorban tengődő, itt jólétbe kerülő családokat. Izsák Aladár lelkészt - ahogy többször mondani szokta - az képesíti mindig eredményes munkára, hogy sohasem vár emberektől jutalmat vagy elismerést, bizton tudva, hogy Isten mindeneket titkon lát, s mindenekért nyilván megfizet.

Életének néhány külsőleges mozzanata: 1907-ben és 1908-ban Kenessey Béla 2 helyre is hívja Erdélybe, Fo- garasra vallástanárnak, Bándra papnak. 1929-ben az alsósegesdiek, 1931-ben az alsokiak és abürüsiek óhajtották megnyerni, de legérdekesebb az 1928-as kadarkúti meghívás. Szinte kényszerítették a hozzájuk menetelre, megfenyegetve, hogy lelke felel, ha nem megy, s a kadarkúuti egyház szétzüllik. Megvan a 14 tagú küldöttségnek adott válasza a jádi egyház történetében, melyben megindokolja maradását. 1922-ben beszerzik a 2 új harangot az elrekviráltak helyett, 1923-ban felállítják a hősök emlékszobrát a templom előtt, 1926-ban megrenoválják a templomot 20000 pengő költséggel, 1936-ban újjáalakítják az orgonát 3000 pengővel, 1942-ben új toronyórát szerelnek fel 3500 pengő költséggel. Mind Izsák Aladár kezdeményezésére és vezetése mellett. Az egyháznak minden épülete teljesen rendben van, segélyt senkitől nem kapott soha, patrónusa nincs, egy fillér adósság sem szorongatja a lelkeket. Gyermekei közül Aladár 1943. április 28-án szerelt le, súlyos betegen jővén haza az orosz harctérről. A somogyjádi körjegyzőségen dolgozik mint vármegyei szociális titkár. Gimnáziumi érettségit tett, 1 évig jogot hallgatott, és három bevonulási emlékérem tulajdonosa (az erdélyi, délvidéki emlékérem és a Tűzkereszt). Magdolna a középiskola végzése után elvégez te a pesti Soós-féle dietetikai tanfolyamot,373 s jelenleg a szegedi közegészségügyi intézetben működik mint a zöldkeresztes növendékek374 egyik előadója. László fia 3 V2 évi pesti jogászkodás, kitüntető vizsgázások után 1938-tól újságíró, most az Új Magyarság375 belső munkatársa, a Református Élet helyettes szerkesztője, A Magyar Nők Lapja, Ország, stb. cikkírója, országosan ismert szép- és közíró. 1940 elején megnősült, házasságából egy kisleánya született, Anna Mária, most 2 V2 éves. Felesége Gyarmathy Erzsébet,378 akinek néhány hangulatos költeménye jelent meg a Református Élet, az Új Idők, a Magyar Csillag,379 stb. lapokban."  #1.

Szerkesztője volt az „Isten igéje” és az „Ünnepi áhítat” c. vállalatoknak. Művei: Békesség néktek. (Bp., 1912.), A testvéri szeretet munkára hívása. (Kaposvár, 1914.), Az adópénz és a lélek. 1916."  #2.

Felesége: Székely Erzsébet (1887-1979), 1907-ben kötöttek házasságot Marosvásárhelyen.

Gyermekeik: Izsák Aladár (1908-1947), Izsák Magdolna (1911-1971) és Izsák László (1915-?)

1970. április 2-án hunyt el "végelgyengülés" következtében, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Izsák Aladár és Székely Erzsébet sírja (Somogyjád)

#1. Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943

#2. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon

Járfás Erzsébet 1800-ban született Somogyjádon, Járfás Ferenc és ? gyermekeként.

Férje: Kőmíves Sándor (1796-1851, Kőmíves János-?), 1820. január 25-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Nagy Sándor, Taranyi Péter és Egyed Ferenc polgárok voltak. 1821-ben és még 1823-ban is Mezőcsokonyán éltek, ahol a község kovácsa volt. Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Kőmíves János (1821-?), Kőmíves István (1823-1906), Kőmíves József (1826-1835), Kőmíves Péter (1834-?), Kőmíves Sándor (1837-1837), Kőmíves Ferenc (1839-?)

1866. szeptember 5-én hunyt el Galambos pusztán hideglelés következtében, 1866. szeptember 7-én temette Nagy Albert lelkész valószínűleg a galambos pusztai temetőben.

Járfás Erzsébet halotti anyakönyvi bejegyzése (1866)

Járfás József 1879. november 6-án született Somogyjádon, Járfás József és Fábos Éva gyermekeként, 1879. november 9-én keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Rádi Sándor-Molnár Erzsébet, Lázár János-Ujj Lídia és Györék József-Rádi Erzsébet jádi lakosok voltak.

Felesége: Turós Katalin (1887-?, Turós Pál-Tamás Lídia), 1904. január 14-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Habakusz János (50) és Farkas József (68) somogyjádi lakosok voltak.

Járfás József mint Györék csök József örökbefogadott gyermeke a "Járfás" családnév helyett a "Györék" családnevet köteles viselni (1904)

Gyermekeik: Györék csök Katalin (1905-?)

Az első világháborúban póttartalékosként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 10. menetszázadában. 1914. október 21-én hunyt el Munkácson a császári és királyi tartalékkórházban. Munkácson temették el.

Neve szerepel a somogyjádi I. világháborús emlékművön, csak annyit tudunk róla, hogy elesett a háború ideje alatt.

Járfás Erzsébet 1877. április 27-én született Somogyjádon, Kis Járfás József és Fekete Erzsébet leányaként. 1877. április 29-én keresztelte Nagy Albert.

Férje: Papp József (Mezőcsokonya, 1871. január 29.), 1897. március 16-án kötöttek házasságot Somogyjádon, Mezőcsokonyán éltek.

Gyermekeik: Papp József (1898-1907)

Papp József 1898. január 28-án született Mezőcsokonyán és 1907-ben 9 évesen hunyt el.

Kis Járfás János 1859. májusában született Somogyjádon, Kis Járfás János és Varjú Erzsébet fiaként. 1859. május 16-án keresztelték.

Felesége: Kéki Erzsébet, 1882. január 26-án kötöttek házasságot Somogyjádon, ekkor a 109. szám alatt élt.

Gyermekeik: Járfás Zsófia (1884-1950), Járfás Lajos (1888-1892) és Járfás János (1890-1892)

• Járfás Lajos 1888. áprilisában született Somogyjádon Kis Járfás János és Varjú Erzsébet gyermekeként, 1888. április 12-én keresztelte Nagy Albert lelkész. 1892. október 29-én halt meg torokpenészben, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

• Járfás János 1890. augusztusában született Somogyjádon Kis Járfás János és Varjú Erzsébet gyermekeként, 1890. augusztus 24-én keresztelte Nagy Albert lelkész. 1892. október 24-én halt meg torokpenészben, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Kis Járfás János 1936. január 27-én "agyvérzés" következtében hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

kis Járfás János és Kéki Erzsébet sírköve (Somogyjád)

Kis Járfás János 1832. november elején született Somogyjádon, Járfás János és Sipos Ilona fiaként. 1832. november 18-án keresztelték, keresztszülei: Györék János-Egyed Katalin, Mózs János-Tamás Erzsébet és Györék Sándor-Száltó Ilona.

Felesége: Varjú Erzsébet, 1853. február 3-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Turós János, Somodori Ferenc és Turós M. József. Somogyjádon a 79. házszám alatt éltek (1882).

Gyermekeik: Kis Járfás János (1859-1936), Kis Járfás Zsófia (1862-1864), Kis Járfás Sándor (1866-1945) és Járfás Erzsébet (1869-1874).

Járfás Zsófia 1862. augusztusában született Somogyjádon, Kis Járfás János és Varjú Erzsébet gyermekeként. 1862. augusztus 31-án keresztelték. 1864. március 9-én hunyt el himlőben és két nap múlva március 11-én temették el a somogyjádi belső temetőben.

1882. december 19-én hunyt el Tüdővészben, a somogyjádi belső temetőben temették el 1882. december 21-én.

Járfás János 1799. augusztus elején Somogyjádon, Járfás István és Bekes Katalin gyermekeként, 1799. augusztus 7-én keresztelték Somogyjádon, keresztszülei: Pozsonyi János-Nemes Katalin, Tamás István-Kovács Katalin és Györék János-Büsüi Erzsébet jádi lakosok voltak.

Felesége: Sipos Ilona (1803-11851), 1823. január 7-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Nagy Sándor, Járfás Ferenc, Varga József, Bata Sámuel és Somodori József jádi lakosok voltak.

Gyermekeik: Járfás Erzsébet (1824-1825), Járfás János (1828-1828), Járfás Sámuel (1829-1870), Járfás János (1832-1882), Járfás József (1839-1907)

Járfás Erzsébet 1824. decemberében született Somogyjádon, Járfás János és Sipos Ilona gyermekeként. 1824. december 24-én keresztelték. 1825-ben halt meg.

Járfás János 1828. február 11-én született Somogyjádon, Járfás János és Sipos Ilona gyermekeként. 1828. február 12-én hunyt el 1 naposan.

 1877. október 1-én hunyt el Somogyjádon.

Kis Járfás József 1839. november elején született Somogyjádon, Járfás János és Sipos Ilona gyermekeként. 1839. november 4-én keresztelték Somogyjádon.

Felesége: Fekete Erzsébet (1842-1918), 1862. január 7-én kötöttek házasságot Somogyjádon (Esküvői tanúik: Turós József és Somodori Ferenc) és Somogyjádon a 95. szám alatt laktak (1868).

Gyermekeik: Kis Járfás Pál (1868-1868), Kis Járfás Julianna (1870-?), Kis Járfás József (1872-1938), Kis Járfás János (1875-?), Kis Járfás Erzsébet (1877-?), Kis Járfás Julianna (1880-1924), Kis Járfás Sándor (1882-1967)

• Kis Járfás Pál 1868. szeptember 29-én született Somogyjádon, Járfás János és Sipos Ilona gyermekeként. 1868. október 4-én keresztelték, keresztszülei: Turós József-Bók Sára és Gál Sára özvegy asszony. 1868. október 10-én halt meg, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Kis Járfás József 1907. január 20-án halt meg (Tüdővész), Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Járfás József 1901. január 2-án született Somogyjádon, Járfás József és Turós Lídia gyermekeként.

Felesége: Horváth Erzsébet (Bodrog, 1906. január 29.), 1924. január 29-én kötöttek házasságot, Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Járfás Margit (1927-1994) és Járfás Erzsébet (1929-)

1972. január 19-én "keringési és légzési elégtelenség"-ben hunyt el, sírja Somogyjádon, a belső temetőben található.

Járfás József és Horváth Erzsébet sírköve (Somogyjád)

Járfás József 1872. szeptember 10-én született Somogyjádon, Kis Járfás József és Fekete Erzsébet gyermekeként. 1872. szeptember 15-én keresztelte Nagy Albert.

Felesége: Nagy Turós Lídia (1876-1943), 1896. február 4-én kötöttek házasságot Somogyjádon, az esküvői tanúik: Turós Pál és Varjú Ferenc voltak.

Gyermekeik: Járfás Lídia (1896-1896) és Járfás József (1901-1972)

Járfás Lídia 1896. december 7-én 20:00-kor született Somogyjádon, Járfás József és Turós Lídia gyermekeként. Mindössze 6 naposan halt meg 1896. december 13-án 21:11 órakor.

1938. december 15-én agyvérzés következtében vesztette életét, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Járfás Julianna 1880. szeptemberében született Somogyjádon, Kis Járfás József és Fekete Erzsébet leányaként. 1880. szeptember 26-án keresztelte Nagy Albert.

Férje: -

Gyermekeik: -

1924. február 5-én szívszélhüdés következtében hunyt el, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Járfás Katalin 1853. december 9-én született Somogyjádon, Járfás Sámuel és Szántó Éva leányaként. 1853. december 10-én keresztelték.

Férje: Kelemen Ferenc, 1872. január 8-án kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Lázár János és Taranyi Péter voltak.

Gyermekeik: Kelemen József (1875-1956), Kelemen Zsófia (1879-1879)

Kelemen Zsófia 1879. május 14-én született Somogyjádon. 1879. május 16-án hunyt el két naposan, 1879. május 17-én helyezték örök nyugalomra a somogyjádi belső temetőben.

1843. március 27-én "végelgyengülésben" hunyt el, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Járfás Sándor 1896. július 7-én született Somogyjádon, Kis Járfás Sándor és Turós Erzsébet gyermekeként.

Az I. világháború alatt póttartalékosként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 3. géppuskás századában. Hősi halált halt 1918. június 15-én az olasz fronton. Neve szerepel a somogyjádi I. világháborús emlékművön:

Járfás Sándor 1866. január 31-én született Somogyjádon, Kis Járfás János és Varjú Erzsébet gyermekeként. 1866. február 4-én keresztelte...

Felesége: Turós Erzsébet (1873-1939), 1892. január 12-én kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Járfás Sándor (1896-?)

1939. október 10-én hunyt el "gyomorrák" következtében, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

Járfás Sámuel 1829. júniusában született Somogyjádon, Járfás János és Sipos Ilona fiaként. 1829. június 13-án keresztelték.

Részt vett az 1848/1849-es szabadságharcban, 1848. szeptember 10-én sorozták be honvédnek.

Felesége: Szántó Éva (Somogyaszaló),1851. február 4-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Turós János, Kovács Sámuel és Bognár János jádi lakosok voltak. 1852-ben Somogyjádon a 95. házban éltek, 1870-ben halálakor a 71. házszám alatt.

Gyermekeik: Járfás Erzsébet (1852-1854), Járfás Katalin (1853-1943), Járfás Erzsébet (1856-?)

• Járfás Erzsébet 1852. februárjában született Somogyjádon, Járfás Sámuel és Szántó Éva leányaként. 1852. február 23-án keresztelték. 1854. szeptember 15-én hunyt el "Hideglelés" következtében, sírja a somogyjádi belső temetőben található

Járfás Sámuel 1870. november 3-án hunyt el Somogyjádon, 1870. november 4-én temette Nagy Albert lelkész a somogyjádi belső temetőben.

Járfás Sándor 1911. május 15-én született Somogyjádon, Kis Járfás Sándor és Bók Eszter gyermekeként.

Bók Sándor gyermekkorában

Felesége: Katona Katalin, 1932. augusztus 27-én kötöttek házasságot Darányban. Somogyjádon a Kálvin J. u. ***. szám alatt éltek.

Járfás Sándor és Katona Katalin házassági képe (Darány, 1932)

Gyermekeik: Járfás László (1933-1991)

1937. november 7-én este 9 órakor hunyt el, tüdőgümőkórban (tuberkulózis/tbc), Somogyjádon a belső temetőben helyezték végső nyugalomra.

Kis Járfás Sándor 1882. április 20-án született Somogyjádon, Kis Járfás József és Fekete Erzsébet gyermekeként. 1882. április 23-án keresztelte Nagy Albert, keresztszülei: Györék János-K. Eszter és Sámson Ferenc-Horváth Klára

1. felesége: Bók Eszter, 1906. november 13-én kötöttek házasságot Somogyjádon, 1933-ban elváltak.

Gyermekeik: Járfás Eszter (1909-1909), Járfás Sándor (1911-1937), Járfás Kálmán (1921-1924)

Járfás Eszter 1909. március 14-én született Somogyjádon, Bók Eszter és Járfás Sándor gyermekeként, csupán 1 órát élt.

Járfás Kálmán 1921. december 3-án született Somogyjádon, Bók Eszter és Járfás Sándor gyermekeként. 1924. május 15-én tüdőgyulladás következtében hunyt el 2,5 évesen.

Az I. világháború idején póttartalékosként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 10. menetszázadánál. 1917-ben hadifogsága esett Oroszországban, fogságának helye: "Petropavlovsk, Akmolinsk terület, Kazahsztán".

Forrás: Verlustliste ausgegeben am (1/39144)

2. felesége: 1934. május 1-én újra megnősült, az özvegy Orsolits Anna-t vette feleségül, Somogyjádon az Arany János u. **-ben éltek.

Gyermekeik: Járfás Gyula, Orsolits Annának az előző házasságából már volt egy fia Csécsi István (1914-2002).

Járfás Gyula és Csécsi István (Somogyjád, 1937)

 Kis Járfás Sándor 1967. szeptember 21-én agyvérzés következtében hunyt el.

Kis Járfás Sándor és Orsolits Anna sírköve a somogyjádi belső temetőben

Járfás Zsófia 1884. májusában született Somogyjádon, Kis Járfás János és Kéki Erzsébet leányaként. 1884. május 18-án keresztelte Nagy Albert lelkész.

Férje: Kovács Pál (1884-1968), 1904. február 4-én kötöttek házasságot Somogyjádon és itt is éltek.

Gyermekeik: Kovács Pál (1907-1977)

Járfás Zsófia 1950. március 26-án agyvérzés következtében hunyt el, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Kovács Pál és Járfás Zsófia sírköve a somogyjádi belső temetőben

Juhász László 1919. szeptember 20-án született Szabadkán, Juhász Mihály és Bartus Teréz gyermekeként.

A II. világháborúban őrmesterként szolgált, szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. szeptember 23-án haza.

Felesége: Gelencsér Mária (1925-?, Gelencsér István-Györkő Terézia), 1949. december 17én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik Juhász István (Somogyjád) és Hangyál István (Gamás) voltak.

Gyermekeik: ?

1972. december 10-én hunyt el, sírja a somogyjádi temetőben található.

Forrás:

1.: A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékek a visszatért hadifoglyokról  (link)

Kakukk Imre 1911. június 14-én született Jándon, Kakukk Imre és Buzdor Sára gyermekeként.

A II. világháború alatt szakaszvezetőként szolgált, szovjet hadifogságba került, ahonnan 1948. július 24-én tért haza.

Felesége: Toldi Etelka (1919-?, Toldi Zsigmond-Parag Erzsébet), 1949. január 27-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik Tar Bertalan és Varga József somogyjádi lakosok voltak.

Gyermekeik: ?

1965-ben hunyt el, sírja a somogyjádi temetőben található.

Forrás:

1.: A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékek a visszatért hadifoglyokról  (link)

Kardos Istvánról anyakönyvi bejegyzést nem találtunk.

Felesége: Sárdi Borbála (), Magyaróvölgy pusztán éltek.

Gyermekeik: Kardos Katalin (1901-?)

Neve szerepel a somogyjádi I. világháborús emlékművön, csak annyit tudunk róla, hogy elesett a háború ideje alatt.

Kálmán Lajos 1894. március 16-én született Somogyjádon, Kálmán Lajos és Varga Erzsébet gyermekeként. 1894. március 18-án keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Weis Mátyás-Friss Kelia, Györék János-Patczai Zsófia és Györék Ferenc-Szalai Lídia jádi lakosok voltak.

Az I. világháborúban népfelkelőként szolgált a Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezredben. A halotti anyakönyvi kivonat szerint 1916. július 7-én halt hősi halált Kuty-nál (Galícia).

Kálmán József István 1890. november 18-án született Somogyjádon, Kálmán József és Varga Katalin gyermekeként. 1890. november 23-án keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Pete Sándor-Tollatich Rózsa és Horváth Lajos-?.

Felesége: Varjú Lídia (1895-?, Varjú Sándor-Lázár Zsófia), 1912-ben kötöttek házasságot Somogyjádon.

Gyermekeik: Kálmán Lídia (1913-?)

Az I. világháborúban népfelkelőként szolgát a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 12. századánál. Betegsége miatt otthonában ápolták Somogyjádon, itt hunyt el 1915. február 27-én, a harctéren szerzett tüdővész következtében.

Forrás: Nachrichten über Verwundete und Kranke ausgegeben am (1915)

Kálmán József síremléke (Somogyjád)

www.familysearch.org - Profil

Kazi Pál (Kazi János Pál) ? született.

1. felesége: Horváth Erzsébet ()

Gyermekeik: Kazi Lázár (1784-?), Kazi Éva (1786-?)

2. felesége: Stephaits Éva ()

Gyermekeik: ?

1783. december 17-én érkezett a Merenyei Eklézsiából és lett a Somogyjádi Református Egyház lelkipásztora, lelkészi szolgálatai:

1771–1774 Hobol
1775–1783 Merenye
1783–1791 Somogyjád,  - 1791-ben Fodor János úrral cserél hivatalt és megy Csokonyára (Ma: Csokonyavisonta).
1791–1800 Erdőcsokonya

1792-től egyházmegyei jegyző, majd alesperes
1793 esperesjelölt
1794-1800 esperes

1800-ban öregsége (szélütés) miatt minden tisztségéről (Esperesi és lelkészi) lemond a Nagybajomban tartott Sus. ülésen, utódja Vásárhelyi Sámuel lett.

Kazi Lászlót 1884. szeptember 12. született Somogyjádon, Kazi Péter és Márton Rozália gyermekeként. 1884. szeptember 16-án keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Márton József-Bedegi Katalin voltak.

A háború idején címzetes őrmesterként szolgált a Magyar Királyi VI. csendőr kerületben. 1915. október 14.-én saját kezével vetett végett életének Belgrádban. A halotti anyakönyvben a következő megjegyzés olvasható: "A hadjárat tartalma alatt elhalt csendőr halálesete bejegyezve a B. M. által közölt adatok alapján (154180/1915 B. M. sz.)".

Kaponya Sándor 1917. március 26-án született Nagybajomban, Kaponya István és Bencs Mária gyermekeként.

Felesége: Rádics Julianna (1924-?), 1944-ben kötöttek házasságot Somogyváron.

A II. világháború alatt honvédként szolgált, 1944. december 6-án szovjet hadifogságba esett itthon Somogy megyében. Fogságának a helye: először a 238. számú hadifogolytáborban (Szaratovi terület--Szaratov) volt, ahonnan 1945. május 23-án átkerült a 238. számú tábor egy másik részlegébe, ahonnan 1948. május 17-én szabadult és 1948. május 25-én tért haza Magyarországra.

1975. január 15-én hunyt el, sírja a somogyjádi temetőben található.

Forrás:

1.: A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékek a visszatért hadifoglyokról (link)

2.: Adatbázisok Online - Szovjet táborok magyar foglyai (Link)

3.: Adatbázisok Online - Szovjet táborok magyar foglyai (Link)

4.: Adatbázisok Online - Szovjet táborok magyar foglyai (Link)

Kálmán Sándor 1895. október 8-án született Somogyjádon, Kálmán János és Bata Julianna gyermekeként.

Felesége: ?

1947. október 22-én érkezett az USA-ba (Buffalo, New York Állam).1.

1962-ben hunyt el Somogyjádon.

Forrás: 1. United States Border Crossings from Canada to United States, 1895-1956 Link...

Kecskés Gábor 1923-ban született Gulácson, Kecskés Gábor gyermekeként.

Felesége: ? (), Somogyjádon élt.

Gyermekeik: ?

A háború alatt honvédként szolgált a 2. gyalog hadosztály, 9. zászlóaljánál. 1944. december 25-én esett orosz hadifogságba Somogyjádon (A fogságba esés helye valószínűleg Juta, mivel több somogyjádi ide ment ekkor igazolásért, ahonnan már nem tértek vissza).

Fogságának helye: 237. hadifogoly tábor, GROZNIJ (Grozniji terület--Groznij)

1945. november 4-én hunyt el a 237. hadifogoly táborban. Temetésének helye: 237. hadifogoly tábor temetője, GROZNIJ 1. PARCELLA 5. SÍR

Forrás:

www.katonakagulagon.hu

Kéki Erzsébet 1861. novemberében született Eddén, Kéki János és Varga Erzsébet gyermekeként. 1861. november 12-én keresztelte Nagy Alber Somogyjádon.

Férje: Kis Járfás János, 1882. január 26-án kötöttek házasságot Somogyjádon, ekkor Eddén a 3. szám alatt élt szüleivel.

Gyermekeik: Járfás Zsófia (1884-1950), Járfás Lajos (1888-1892) és Járfás János (1890-1892)

• Járfás Lajos 1888. áprilisában született Somogyjádon Kis Járfás János és Kéki Erzsébet gyermekeként, 1888. április 12-én keresztelte Nagy Albert lelkész. 1892. október 29-én halt meg torokpenészben, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

• Járfás János 1890. augusztusában született Somogyjádon Kis Járfás János és Kéki Erzsébet gyermekeként, 1890. augusztus 24-én keresztelte Nagy Albert lelkész. 1892. október 24-én halt meg torokpenészben, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Kéki Erzsébet 1935. április 9-én "agyvérzés" következtében hunyt el, sírja a somogyjádi belső temetőben található.

kis Járfás János és Kéki Erzsébet sírja (Somogyjád)

Kelemen József 1875. június 1-én született Somogyjádon, Kelemen Ferenc és Járfás Katalin gyermekeként.

Felesége: Pelőcz Rozália (1881-1934), 1899. január 19-én kötöttek házasságot Hetesen. Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Kelemen Rozália (1904-1986)

1896. október 5.-én vonult be Kecskemétre 10. huszárezredhez (talán: 17. huszárezred?).

Az I. világháború alatt huszárkként szolgált a Magyar Királyi 8. huszár ezredben, ahova 1915. januárjában hívták be Pécsre. 1915. szeptemberében az orosz harctérre került és a háború végéig mindenhol megfordult ahova az ezredét küldték. Egyízben megsebesült. A k. cs. k. tulajdonosa.

1956. július 1-én "aggkori végkimerülés"-ben hunyt el, Somogyjádon a belső temetőben van eltemetve.

Kelemen József és Pelöcz Rozália sírköve a somogyjádi belső temetőben

Forrás:

Szakonyi Lajos - Markó Árpád: A magyar huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története.

 www.familysearch.org - Profil

Király József 1906. június 26-án született a Somogyjádhoz tartozó Galambos pusztán, Király József és Hiber Mária gyermekeként.

Felesége: ? (), Somogyszobon élt.

Gyermekeik: ?

A háború alatt honvédként szolgált a 8. Hadosztály 24. ezredének III. zászlóalj 2 századában. 1944. novemebr 3-án esett orosz hadifogságba Apostagnál.

Fogságának helye: 3604. Hadifogoly KÓRHÁZ, SZAPOGOVO, SILIHOVA/FELSŐ VOLGAI TERÜLET

1945. augusztus 2-án hunyt el 3604. Hadifogoly Kórházban. Temetésének helye: 3604. HDF. KÓRHÁZ TEMETŐJE, SZAPOGOVO, SILIHOVA/FELSŐ VOLGAI TERÜLET 12/5. PARCELLA/SÍR

www.katonakagulagon.hu

Kőmíves József 1867. szeptember 1-én született Látrányban, Kőmíves János és Balogh Katalin gyermekeként. 1867. szeptember 3-án keresztelték ugyanitt.

Foglalkozása: Földműves

1. felesége: Varjú Katalin (1866-1892, Varjú József-Torma Katalin), 1891. november 19-én kötöttek házasságot Somogyjádon, esküvői tanúik: Rádi Sándor és Varga István polgárok. Eskette őket: Nagy Albert lelkész.

Gyermekeik: x

A feleség 1892. március 17-én "bélgyulladás" következtében elhunyt, 1892. március 19-én Nagy Albert lelkész temette a somogyjádi belső temetőben.

Kőmíves Józsefné (Varjú Katalin) sírja (BillionGaves)

2. felesége: Haracsi Rozália (1875-1949, Haracsi István-Torma Lídia), Somogyjádon éltek.

Gyermekeik: Kőmíves József (1894-1968) és Kőmíves Rozália (1896-1896)

Kőmíves József portréja

1951. február 23-án hunyt el "aggkori végkimerülés" következtében, sírja valószínűleg a somogyjádi belső temetőben található (Halotti anyakönyvi bejegyzésében a neve: Kőmüves József).

Kőmíves József 1894. június 1-én született Somogyjádon, Kőmíves József és Haracsi Rozália gyermekeként. 1894. június 7-én keresztelte Nagy Albert lelkész, keresztszülei: Györék Mózes és Györék Lídia polgárok voltak.

Az I. világháborúban népfelkelőként szolgált a Császári és Királyi 44. gyalogezred, 7. századában, 1915-ben megsebesült, majd átkerült a  műszaki századhoz, itt 1917-ben ismét megsebesült.

Forrás: Verlustliste ausgegeben am (1915),  Verlustliste ausgegeben am (1917)

Felesége: Lehotai Irma, 1919-ben kötöttek házasságot Ladon (Németlad). Somogyjádon a Kálvin János utca 34. szám alatt éltek, de elég korán elváltak.

Gyermekeik: Kőmíves Irma (1921-2009) és Kőmíves Erzsébet (1927-2005)

1929-ben megyebizottsági tagjelöl a somogyvári törvényhatósági körzetben.

1932-ben Gabona- és Terménykereskedő.

A TSZ megalakulása után 1952-ben a 2. munkacsapat vezetője, 1955-ben szarvasmarhagondozó, ekkor a termelési terv túlteljesítésért jutalomban részesítik. 

Kőmíves József a TSZ törzstehenészetének egyik tehenével.

A TSZ megalakulására írt verse és egyéb személyes tárgyai.

1968. március 2-án hunyt el "szívizom elfajulás, keringési elégtelenség, hörghurut" következtében, sírja Somogyjádon található (Halotti anyakönyvi bejegyzésében a neve: Kőmüves József).

Köszönjük Selyem Tóth Sándor közreműködését, beküldött képeit és kutatómunkáját, mellyel sokat segített nagyapja emlékének megőrzéséhez.